Dráma a színfalak mögött: ő tartotta életben az eszméletlen színészt

Bárki, bármikor kerülhet olyan helyzetbe, hogy a tudásán, a lélekjelenlétén múlik egy másik ember élete. Ahogy Marik Péter infarktust kapott a Budapesti Operettszínház debreceni előadásának szünetében, úgy az ön mellett ülő kolléga is bármikor lefordulhat a székről. A 78 éves Jászai-díjas színművésznek szerencséje volt. Fiatal kollégája, Bálint Ádám észrevette, hogy rosszul van, és bár érthetően kitört a pánik, az énekkari művész, Lipics Barna és a balettos Kulin András meg tudta őrizni a hidegvérét. Most nyert értelmet, hogy a színészvizsgához elsősegélynyújtásból is vizsgázni kell. 

– Pszichológiát tanulok, talán ezért sikerült kezelnem a pánikhangulatomat – mondja Lipics Barna. – A legfontosabb tanulság az ilyen esetekben talán az, hogy ne várjanak, ha ilyen történik! Létezik egy szociálpszichológiai jelenség, mely szerint az emberek hajlamosak megvárni, míg a másik cselekszik. Ne várjanak, menjenek oda és segítsenek.

Barna szerint fontos felhívni az emberek figyelmét arra, hogy merjenek segíteni, amikor kell, illetve hogy tudják, mit kell tenni. Nem érzi úgy, hogy az ő szerepe fontosabb lett volna ebben a történetben, mint Bálint Ádámé, aki észrevette, hogy kollégája rosszul van, Bori Tamásé, aki mentőt hívott, Kulin Andrásé, aki nagy lélekjelenléttel felmérte a helyzetet és cselekvésre buzdított, vagy Miklós Attiláé, Fá­bián Gáboré, aki segített mindenben.

– Ha csak egyikük nincs ott, nagyobb a baj – véli Barna. – Mikor odaértem, két kolléga, Miklós Attila és Fábián Gábor már szólongatta az ájult Pétert. Kulin András mérte fel a helyzetet, és én voltam az, aki szívmasszázst alkalmaztam Péternél. Annyi időm sem volt, hogy megijedjek. Közben a többiek segítséget hívtak. Többen voltunk, igazi csapatmunkában segítettünk. Tettük a dolgunk, míg jött a mentő. Ők átvették a szívmasszázst, elővették a defibrillátort. Akkor nekem be kellett szaladnom a színpadra.

Hihetetlen lélekjelenlétet, fegyelmezettséget követelt a társulattól, hogy egy ilyen felfokozott lelkiállapotban folytassák az előadást kis csúszással, a második felvonással.

– Ahogy az igazgatónk, Kerényi Miklós Gábor mondta, a színház szent hely – idézi fel művészeti vezetőjük gondolatait Barna. – Mindenki ezt csinálta volna. Ha mást már nem tudunk tenni, akkor a műsornak mennie kell. Mindannyian szorítunk Péternek, hogy mihamarabb felépüljön.

Információink szerint Marik Pétert még mindig az intenzív osztályon ápolják.