Dongalábbal született Solti Ádám

Ádám bánatos arccal fájlalja a lábát. Mint kiderül, ez nem sportbaleset.

– Gyerekkorom óta fáj, és hamarabb elfárad, mint másoké – meséli a Barátok közt színésze.

– Szerencsémre a menyasszonyom ápol, ha pihenésre van szükségem. Mindenkinek van keresztje, gyenge pontja. Ami Achillesnek a sarka, nekem az egész lábam – neveti el magát Ádám.

– Gyerekkoromban rengeteget voltam kórházban, mert dongalábbal születtem, sokszor meg kellett műteni. Az elsőnél négyéves lehettem. Nagyon féltem. Megoperáltak, összedrótozták a lábam. Muszáj volt, mert a térdem előre állt, a bal lábfejem meg befelé fordult. Az első kettő nagy műtét volt, aztán kisebbek következtek. Néhány év alatt lezajlott, de édesanyámat nagyon megviselte. Évekig volt gipszben a bal lábam, egy anyának nem könnyű ezt látni. Onnan lehetett tudni, hol vagyok, hogy kopogott a gipszem, amerre jártam. Mintha kolomp lett volna a nyakamban. Édesanyámnak a szíve szakadt meg értem. Megerőltettem, ezért ez a lábam fáj, most ezt ápolgatom.

Pedig Ádám most nem pihenhet, amellett, hogy forgat a Barátok közt csapatával, színházi premierje is lesz.

– Már most készülök arra, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékokon komolyan igénybe fogom venni a lábam, amikor A nyomorultakat játsszuk. Marius szerepére ké­szülök, már sokkal ma­ga­bizto­sabban, amióta a Tanár úr meg­nyug­­tatott: „Jó lesz ez, Ádám!” Augusztus 14-én lesz a premier. Elég izgulós vagyok, de ez inkább megfelelési kényszer, mert a legjobb szeretnék len­ni. Kértem Bernit, a menyasszonyomat, hogy jöjjön velem Sze­gedre. Egyrészt azért, mert ­szerelmes vagyok belé, másrészt mert így a munka mellett nyaralhatunk is egy kicsit. Olyan so­kat dolgozom, ha akad egy ilyen lehetőség, ki kell használnunk.