Deák Kristóf édesapja: Oscar-díjat kaptam a fiamtól születésnapomra

Kialvatlanok, elcsigázottak, de végtelenül boldogok az Oscar-díjas rendező, Deák Kristóf szülei és húgai. 

– A 61. születésnapomra kaptam a fiamtól az Oscart! – büszkélkedik az édesapa, Deák Csaba. – Sejtettem, hogy lesz egy ilyen ajándékom, figyeltem a szakemberek előzetes véleményét.

– Nem mertem megnézni a versenytársak filmjeit – veszi át a szót Enikő, Kristóf édesanyja. – Este alig bírtam elaludni, aztán fél háromkor csörgött az óra, és leültünk a tévé elé. Pontosabban két külön szobában, két televíziót nézett a család, mert a férjem megfázott, nem akart minket megfertőzni. Aztán egy pillanattal előbb, hogy kimondták volna a győztest, hallottuk, ahogy a másik szobában Csaba felordít: Megvan! Azóta gyakorlatilag folyamatosan csöng a telefon, rengetegen gratulálnak. Pedig nem is mi nyertünk. Csak ülünk itt a kis lőrinci házunkban… Ezt mi még nem emésztettük meg.

Kristóf apukája faipari mérnök, anyukája, francia-könyvtár szakos tanár. Nagyobbik húga, Emese tervezőgrafikus, a kisebbik, Bori is grafikus. Az egész család művészi beállítottságú. Csaba már akkor szuper 8-asra forgatta a családi eseményeket, amikor Kristóf még meg sem született. Erről a szenvedélyéről később sem tett le, szerencséjére a lakásban mindig volt kamera.

– Kristóf pici korában kivette a kezemből, sokat játszott vele – folytatja Csaba. – A Brassó Utcai Általános Iskolába járt, ahol kedvelt rajztanára meglátta, hogy van érzéke a filmezéshez, és bevette a nagyok közé a videószakkörbe. Tíz-tizenegy éves volt, amikor az egyik filmjét leadták a magyar tévé Videák című műsorában. Aztán hatosztályos gimnáziumba ment, az Apáczaiba, ahol tett egy kis kerülőt: zenész lett, basszusgitározott a Kockás fülű nyúl nevű zenekarban.

Nem csoda, hogy érdekelte a zene is, hiszen anyukája korábban Ács Enikő néven énekelt a Panta Rhei zenekarban. Kristófot a gimi után felvették a Műszaki Egyetemre, villamosmérnöknek tanult.

– A hangmérnöki munka érdekelte – magyarázza Csaba. – Jól tanult, de rájött, hogy nem ezt akarja csinálni. Jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de nem is tudtam róla.

– Én igen! – szól közbe mosolyogva Enikő, aki kedvenc ételével, vadasmarhával várja haza fiát.

Kristóf elvégezte az egyetemet, majd Londonba ment a Westminster egyetemre rendezői szakra. Végigjárta a ranglétrát, mindent megtanult a szakmáról.

– Spielberg itt forgatta a München című filmjét, ebben az utolsó vágóasszisztens asszisztense volt. Félórát néztük a stáblistát, de ott volt a neve – meséli nevetve Enikő. – Spielberg többszörös Oscar-díjas vágója, Michael Kahn a szárnyai alá vette, és amikor elbúcsúztak, adott neki egy tollat ajándékba azzal, hogy „Még fogok rólad hallani”. Nagyon lelkiismeretes, képes volt 14 órát vágni szünet nélkül. Amikor gyártásvezető volt, és kellett neki egy hulla, az egész család a nappaliban hullát gyártott. Fekete zsákba tettünk egy emberi formát, amit papírból, törülközőkből készítettünk. Éjszaka a család együtt cipelte ki a kocsiba. Jó ég, ha a szomszéd Ilonka néni meglátja! Arra gondoltam, most már mindig ilyesmit fogunk csinálni Kristófnak?

Így lett, mondhatni, kalákában hozta össze a család az Oscart, ugyanis mind részt vettek valahogy a Mindenki forgatásában. Bori, a húga segített berendezni az osztálytermet, Csaba megépíteni a kuckót, amelybe elbújt szomorkodni a főszereplő kislány, és a dobogót, amelyen énekelt az énekkar. Aztán az egész család a nézők között ült statisztaként az énekverseny alatt.

– A film történetét egy volt lakótársa mesélte neki Londonban – magyarázza Enikő. – Kristóf csak a végkifejletet írta át. Sok mindent belemagyaráznak, pedig a lényeg, amit a díj átvételekor mondott: higgyünk a gyerekekben, hogy jobbá tehetik a világot.

Profik népszerűsítették

A Mindenki a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával készült. A Magyar Nemzeti Filmalap a film Oscar-kampányát és a stáb gálán való részvételét támogatta. 

– Mintegy tízmillió forinttal támogattuk a Mindenki alkotóit pályázati úton. A készítők ebből a pénzből felbéreltek egy profi kommunikációs csapatot, amely azon dolgozott, hogy kint minél több akadémiai tag meg tudja és meg akarja nézni a magyar filmet – mondta Havas Ágnes, a Filmalap vezetője, aki szerint a Mindenki üzenete az, hogy ha „kórusként” összefogunk, közösen teszünk valamit, akkor az biztosan jó és sikeres lesz.­

Kapcsolódó jegyzetünket itt találja.