Damu: Vegyék állami gondozásba a kislányom!

Edina iszákossága miatt a gyámügy eldöntötte, nem maradhat majd édesanyjával a gyermek. A színész sem veheti magához, hisz nincs hol laknia. Damu úgy tartja: jobb helye lesz az intézetben a kicsinek, mint az anyukája zűrös rokonságánál.
Edina iszákossága miatt a gyámügy eldöntötte, nem maradhat majd édesanyjával a gyermek. A színész sem veheti magához, hisz nincs hol laknia. Damu úgy tartja: jobb helye lesz az intézetben a kicsinek, mint az anyukája zűrös rokonságánál.

Ebben a történetben nem Edina és nem is Roland a fontos, itt egy kicsi lány a főszereplő, aki bár még meg sem született, már veszélyben van. Majának – mert Roland így szeretné elnevezni – két hónap múlva kell világra jönnie, de lehet, előbb érkezik, mert az édesanyja a terhessége idején ivott. Erről tudott a gyámhivatal is, ahol elvették az asszonytól a felügyeleti jogot. Hogy mi lesz a továbbiakban?

– A kicsit Edina testvére szeretné magához venni, aki rossz anyagi körülmények között él, három hónapja például kikötötték náluk a villanyt – kezdi Damu Roland.

– Három gyerek van ott, épp most válnak, és még Edina is oda akar költözni, vagyis an­nak ellenére is a gyermekünk közelében maradhatna, hogy a gyámügy eltiltotta a gondozástól. Három évet ültem ártatlanul, de az nem viselt meg annyira érzelmileg, mint most ez a történet, ami a pici lányom sorsáról szól. Másfél hónapja elköltöztem otthonról, mert már nem bírtam nézni, hogy mit művel magával és a picivel. Színészházban la­kom, saját lakás nélkül esélyem sincs arra, hogy magamhoz ve­gyem a kislányomat. Gyesre sem mehetek, férfiként nem tudok mit kezdeni egy újszülöttel, akiről már most tudni, hogy alkoholszindrómával születik meg, és még ki tudja, milyen bajokkal.

Roland akkor lenne a legnyugodtabb, ha a gyermekét állami gondozásba vennék.

– Ott vi­gyáznának rá, nem lenne ve­szélyben. A feleségem – mint kiderült – húsz éve iszik, ha olyanja van, csak a pia érdekli. Fordultunk mindenhova segítségért, pszichiáterhez is, de sajnos nincs kényszerkezelés. Ez a törvény – panaszkodik Roland.

– Előfordult, hogy egy héten h­á­­romszor kellett kihívni az ügyeletet, a rendőrséget vagy a mentőt.
Egy idő után a védőnőnek le kellett jelentenie a gyámügynek, mi történik, csütörtökön pedig jelentkezett a gyámügyes hölgy, hogy megvan a döntés, ha megszületik a baba, elveszik az anyjától.

Damu aggódik, mert bár Edina a hetedik hónapban van, a hasa elkezdett összezsugorodni.

– Az elmúlt négy hétben folyamatosan ivott, négy napon át nem evett, nem nő a hasa, ag­gasztó az állapota – mondja megtörten a színész.

– Nem azért szólalok meg, mert áztatni akarom a feleségemet, egyszerűen nem tudom már, hogy kihez fordulhatnánk. Ki tud segíteni Edinán, ki menti meg a gyermekemet?

– Minden erőmmel azon va­gyok, hogy összeszedjem ma­gam anyagilag, legyen egy saját lakásom, és akkor kérhetem a kislányom felügyeleti jogát – zárja a színész.

– Addig viszont, ha nem vigyáz rá az állam, akármi baja eshet, mert az a nő, akit feleségül vettem és akit nagyon szerettem, egyszerűen nem alkalmas és méltó már arra, hogy a kicsi közelében legyen. Mert veszélyes rá és önmagára is.

Ez borzalom – mondja a nagynéni

Damu nagynénje, Éva az elmúlt héten kiköltözött Edinához, hátha tud neki segíteni. Az asszony így emlékezik az ott történtekre:
– Ez borzalom, ami itt történik, elviselhetetlen – zokog a telefonba Éva.

– Ide hívtam a gyámügyest, látta, hogy Edina totálisan részeg. Rendszeresen eszméletlenre itta magát, hiába könyörögtem neki, hogy vigyázzon a babára. Végül sírva hívtam ki a mentőket, amikor már negyedik napja nem evett semmit, elvitték, de hazajött utána is – mondja a nő.