Csak magára számíthat Stahl kislánya

Stahl Bohus Hannát onnan ismerjük, hogy az édesanyja, Stahl Judit főzőműsorában szerepelt. A bájos csöppség ma már 12 éves, és kész művész. Fejébe vette, hogy táncot tanul, és szülői segítség nélkül, a szorgalmával, tehetségével bekerült a Madách Színházba, most pedig az Operában, a Billy Elliot – a Musicalben kapott szerepet. Judit állítja: Hanna már pelenkáskorában táncolt a tévé előtt.

– Megfogadtam, ebben az egyben nem segítek neki. Ha komolyan gondolja, dolgozzon meg érte – meséli Judit. – Nem nézzük el, ha nincs meg egy leckéje, romlik a tanulmányi eredménye. Le kell mondania a szabadidejéről, ha ezt akarja. És nagyon értékelem benne, hogy Hanna mindent alárendel a táncnak. Sem lecke, sem felszereléshiánya nem volt egész évben. Reggel kilenctől délután kettőig volt próbája, de ő visszament ötre, és tízig nézte, ahogy a többiek próbáltak. Egyébként az összes többi kislány is ilyen lelkes. Nagyon izgultam a premieren, amikor a Pán Péterben, majd a Józsefben táncolt. Természetesen nagyon féltem, mert ez nem egy könnyű pálya. Szívem szerint lebeszélném róla és ezerrel óvnám. De őt nem lehet ettől eltéríteni, nem hagyja. Közben persze rendkívül büszke vagyok rá, le a kalappal!

Hanna eddig sem beszélt a szerepeiről sőt. Most is csak úgy állt kötélnek, ha a cikkben szerepel az iskola, ahol táncolni ta­nul, mivel ez csapatmunka. – Hanna igazi cukorborsó – mosolyodik el Sárközi Gyula, a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola alapítója. 

– Nálunk vannak hátrányos helyzetű gyerekek, és olyanok is, akiket luxusterepjáróval hoznak a szüleik. De onnantól, hogy beléptek a terembe, csak a munkájukkal, a tehetségükkel érvényesülhetnek. Nem számít, ki kinek a gyereke. Hanna keményen megdolgozott azért, hogy itt legyen. Nálunk a munkának és az őszinte szónak becsülete van.

Hanna rendkívül kreatív. A da­rabban szerepe szerint áfonyás buktát eszik, ezért elintézte, hogy az Operaház büféjében is árulják Billy Elliot sütijét.

– Ismertem a büfést – veszi át a szót Hanna. – Megbeszéltük, hogy végezzenek próbasütést, és bevált. Azóta van Billy Elliot-édesség. Jó érzés, hogy én találtam ki. Nagyon finom, sajnos az előadáson nekem nem azt kell en­nem – neveti el magát.

– Musicalszínésznő és -táncos szeretnék lenni – és éttermes. A táncot és a főzést nagyon szeretem. Hanna először az oviban kezdett akrobatikus rock and rollozni. Egészen harmadikos koráig.

– Imádtam, de aztán megláttam a Madách Musical Tánciskolát, amit Gyula bácsi vezet. Nagyon szerettem volna bekerülni, de lekéstük a felvételit. A pótfelvételit is, csak a pótpóton sikerült bejutnom. A tánciskolában mindenkivel jóban vagyok. Jó úgy bejárni, hogy mindenkit szeretsz. Az előadáson négy órát végigtáncolunk, az csodás. Még az sem zavaró, hogy késő este lesz, mire végzünk. Sokan mondják, hogy mindig mosolygok, hát persze, mert jó kedvem van. A tánc az életem, a szabadidőm erről szól. De azért mindig marad egy kicsi másra is. Szerencsére nem sok, mert nem nagyon bírom, ha nincs programom. De ha tudom, hogy este előadás lesz, az nekem már jó.