Bud Spencerre emlékezik Terence Hill Budapesten

Szerdán, késő délután Magyarországra érkezett és egészen szombatig hazánk vendégszeretetét élvezi Terence Hill.

A 79 éves olasz színész ittléte alatt elsősorban új, Nevem: Thomas című filmjét népszerűsíti, a ma esti, premier előtti vetítésen személyesen megjelenik, előtte pedig a Corvin közben megnézi Bud Spencer szobrát. Sőt a vetítés után a SYMA csarnokban közönségtalálkozót tart.

Hillt a múlt héten Rómában már meglátogatta a magyarországi forgalmazó, a Romis Film csapata, így a legenda megismerhette az őt itthon több mint százötvenszer szinkronizáló Ujréti Lászlót is.

A Nevem: Thomasban Terence Hill a főszereplő, a forgatókönyvíró és a rendező is, és az egész produkciót elhunyt jó barátja, Bud Spencer emlékének ajánlja. Ennek köszönhetően a filmben rengeteg rejtett utalás lesz a halhatatlan páros korábbi közös munkáira.

Hill karrierje persze Bud Spencer nélkül is értelmezhető, a színészt mégis leginkább a közös filmjeik miatt imádja a világ. Nem véletlen, hogy 2016 nyarán, örök barátja gyászszertartásán a montesantói Szűzanya-bazilikában rövid beszédet is mondott, ahol többek között a jó hangulatú forgatásokra emlékezett, és hogy barátságuk azért volt különleges, mert sohasem veszekedtek. Spencer családjával azóta is tartja a kapcsolatot.

Bár a közönség kiegyensúlyozott és mindig mosolygó emberként kedvelte meg a Mario Girotti néven született színészt, egy tragédia az ő életét is összetörte. Ross, 1974-ben örökbe fogadott fia ugyanis 1990-ben, mindössze 17 évesen autóbaleset áldozata lett.

Ross már tízévesen lehetőséget kapott a Don Camillo című filmben, a Keményfejű című vígjátékban főszereplő volt és apjával közösen játszhatott volna a Lucky Luke-ban, ahol Billy, a kölyök szerepét szánták neki. A sors fintora, hogy a fiú éppen édesapjához igyekezett egy forgatásra, amikor a baleset érte. Ross halála után Terence Hill mély depresszióba esett.

– Senkinek nem kívánom azt a szörnyű érzést, akkor egy részem belül meghalt. Imádtam Rosst, és egyszerre nem volt többé, nem ölelhettem meg, nem mondhattam, hogy büszke vagyok rá. Csak 17 éves volt, olyan átkozottul fiatal. Nem lett volna szabad még meghalnia – nyilatkozta meg­törten a művész anno, a baleset után.

A színész karrierje fia halála után hullámvölgybe került és három évig szinte egyáltalán nem forgatott, hanem visszavonultan, szinte remeteként éltek tanyájukon feleségével, Lorival. Aztán pedig csaknem éjjel-nappal dolgozott, hogy elterelje a gondolatait, és némi vigaszt nyújtott számára, hogy másik fia, Jess követte őt a filmes pályán, igaz, nem színészként, hanem rendezőasszisztensként, valamint producerként.

Legendás szerelem

Egy anekdota szerint feleségét úgy ismerte meg, hogy egy hirdetésben angoltanárt keresett, amire egy gyönyörű szőke lány, Lori Zwicklbauer jelentkezett, és a találkozásból néhány hónappal később esküvő lett. A valóságban Hill unokanővére meghívására egy vacsorán találkozott Lorival, a német gyökerű amerikai lánnyal 1967-ben, A szerelem első látásra azonban igaz, és immár ötvenegy éve élnek boldog házasságban.

Zseninek született Bud Spencer

Carlo Pedersoli 1929-ben született, Nápolyban. A kis Carlo igazi zseni volt: ötévesen volt elsős, az ötödik osztályt átugorva került hatosztályos gimnáziumba, 16 évesen vették fel a római egyetem vegyészkarára, majd jogot is hallgatott.

Nyolcévesen lett a helyi úszóklub tagja, majd vízilabdára váltott. Első hollywoodi szerződése aláírása után, 1967-ben utolsó mérkőzését a magyar válogatott ellen vívta.

Az Isten megbocsát, én nem című film kedvéért hagyott fel a sporttal és költözött Amerikába. Ennek a filmnek a forgatásán növesztette meg a szakállát, és vette fel a Bud Spencer művésznevet.

Terence Hill-lel Olaszországban 1959-ben, a Hannibal című filmben dolgoztak együtt, akkor még mindketten az eredeti nevükön, ám mivel nem volt közös jelenetük, nem is tudtak egymásról. Barátságuk aztán Hollywoodban lett legendássá: 1967-től 1985-ig nem kevesebb, mint tizenhét filmben szerepeltek együtt.

A cikkhez kapcsolódó véleményünket itt olvashatja el.