Bródy Jánost hajmosásra kötelezték - sorozat, 4. rész

Hetekig tartó vetélkedés után a zsűri és a nézők által legjobbnak ítéltetett előadók színpadra állhattak a Táncdalfesztivál döntőjében, melynek az Erkel Színház adott otthont. A dalok adva voltak, a színpadon alig mozoghattak az előadók, így egyetlen titkos fegyverük maradt: a toalettjük. A tévé igazgatósága utasításba adta, hogy kizárólag elegáns ruhát viselhetnek, sminkjük, frizurájuk pedig legyen szolid, erkölcsös. A stylist, mint foglalkozás akkoriban hazánkban teljesen ismeretlen volt, így akadtak olyan előadók, akik nejlonszatyorban vitték magukkal fellépőruhájukat, vagy sírógörcsöt kaptak sehogy sem álló hajuk miatt, míg mások semmit sem bíztak a véletlenre.

– Több lányhoz hasonlóan én is megfordultam Rothschild Klára szalonjában, ahonnan próbáltuk ingyen megszerezni a ruhákat. Érdeklődve figyeltem az angol divatlapokat, ahol Twiggy már hódított a miniszoknyában és elhatároztam, a minit én is behozom Magyarországra. Persze, rám szóltak, hogy rövid, viseljek hosszabbat, de csaltam. Addig húzogattam azt is, míg olyan rövid lett, ahogy akartam – mondja Zalatnay Cini, aki Hol jár az eszem című dalával második helyezett lett a fesztiválon. – Fecskefarkosra festettük a szemünket és én még az alsó és felső szempilláimra műszem­pillát is ragasztottam. Jó nagy zűrzavar volt az öltözőinkben. 

Bródy János épp lázadó korszakát élte 1966-ban, ami nemcsak merőben új beatzenéjében, hanem a külsejében is megnyilvánult. Őt és az Illés együttes többi tagját finoman figyelmeztették az illemre.

– Elfogadták, hogy a saját elképzeléseink szerint öltözködjünk, és a hajunk hosszával sem kötözködtek, de azért arra kértek, hogy a megjelenésünk legyen kulturált és az alkalomhoz illő. Nem gond, ha hosszú a hajunk, csak mossuk meg fellépés előtt – idézi fel Bródy. 

A divat változik, a stílus örök – vallotta Coco Chanel, és milyen igaza volt, véli Koós János. Az örökifjú énekes szerint a megkövetelt elegancia passzolt az ő stílusához, és fess úrként a lányok szívét is jobban rabul tudja ejteni.

– Ma stáb állja körül az embert, ha bemegy a tévébe, igazgatják a ruháját, belövik a haját és púderezik az orrát. Na, ez régen nem így volt. Én szereztem egy szabót, aki aztán még évtizedekig varrta a ruhámat. Jól mutattam öltönyben, az biztos! És a 187 centis magasságom miatt egyébként is kitűntem a többiek közül.

Koós jól sáfárkodott a sármjával, második lett, de mikor a díjazásra került a sor, bizony leesett az álla...