Bródy János beintett a hatalomnak

Elfogtunk egy levelet, amit Bródy Jánosnak címzett a sanzonbizottság 1971-ben. Több híres dalát is át kellett írnia, amiről maga a szerző beszél nekünk.
Elfogtunk egy levelet, amit Bródy Jánosnak címzett a sanzonbizottság 1971-ben. Több híres dalát is át kellett írnia, amiről maga a szerző beszél nekünk.

Megváltoztatott sorok, teljes kontroll, mindenre kiterjedő vétójog – ez volt a ’60-as, ’70-es évek zenészeinek sorsa, ha dolgozni szerettek volna. Az akkor már „puha” átkosban minden dal­szöveg és zene a Táncdal- és Sanzonbizottság előtt landolt, aminek ma már a neve is nevetséges, és az is nosztalgikus félmosollyal gondol vissza ezekre az időkre, aki elszenvedője volt a cenzúrának.

A TANÁRNŐ

A „pikáns” eredeti szöveg (a 2. versszak)

A tanárnőt sokan ismerik
s én nem csodálkozom
Francia nyelvből ad órákat
és megértő nagyon

A sanzonbizottság által elfogadva (a 2. versszak)

A tanárnőt sokan ismerik
s én nem csodálkozom
Rokonszenves jelenség
és megértő nagyon

A Bors most egy 1971-es keltezésű bizottsági döntést talált, ami ugyan egyetlen határozat, mégis hiteles kordokumentum. A levelet Bródy Jánosnak címezte a bizottság, amiben a Good bye, London!, A szó veszélyes fegyver és az A tanárnő című dalokban komplett sorok átírására szólították fel a szövegírót.

– A beatkorszak kezdetén, a hatvanas évek elején jött létre a sanzonbizottság, aminek akkor még teljes vétójoga volt arra, mit lehet és mit nem játszani a rádióban – mesélte Bródy János. – Kezdetben egyetlen dalomat sem akarták elfogadni, rengeteget kellett a szövegeken változtatni. Nagy szerencsém volt, hogy a nemrég elhunyt Fodor Ákos költő egy zseniális jó ember volt, a barátom és a bizottság tagja. Egy-egy elutasítás után ő mondta el ne­kem, melyik sort kifogásolják, mert sokszor ez sem derült ki a határozatokból – folytatta a zenész.

© © MTI

– Amikor ez a dokumentum született, vagyis 1971-ben, már befutott zenekar voltunk, velünk kevésbé kötözködtek, és megalakult a hanglemezgyár is önálló kiadási politikával. A sanzonbizottságnak innentől kezdve csak formális jogköre maradt, ami csupán a rádióra terjedt ki. A Good bye, London! és A szó veszélyes fegyver szövegén ezért nem is változtattunk. A tanárnőn viszont igen, az túlságosan pikánsnak ítéltetett akkoriban – tette hozzá Bródy.