Boros Lajos: Bochkor egy faltörő kos

1. Látja, ezt szerintem a családján kívül senki sem tudja…

Pedig így volt. Tízéves koromtól a haláláig ápoltam a szívbeteg, csaknem végig ágyban fekvő anyukámat. Apám már korábban elhagyott bennünket.

2. Ez annyira szomorú történet. Nem következik belőle az a vicces, mindig vigyorgó poéngyáros, akivé lett.

Összességében fájdalmas az emlék, de a hétköznapok egyáltalán nem voltak szomorúak. Egészen kisfiúként a kockákra emlékszem, az asztal alatt építettem belőlük birodalmakat. Aztán angyalföldi srácként elkezdtem úszni a Vasasban, nyaranta pedig Nagykőrösön jött az arany gyerekélet, őrült nevetésekkel, mély barátságokkal.

3. …és gondolom, valamikor ekkortájt megérkezett az életébe a gitár is.

Képzelje, nem! Már végzős voltam a Kandó Kálmán Főiskolán, amikor elkezdtem pengetni. És egy évvel később megnyertem a Ki mit tud?-ot! Akár hiszi, akár nem, öt dalom volt összesen. Ebből a győzelmet hozó nóta mindössze huszonkilenc másodperces.

A próbán mondta nekem Megyeri Károly műsorvezető, ez így rövid lesz. Nem tudnál valamit még hozzáénekelni? Hozzá!? – kérdeztem vissza, de hát ez így kerek egész. Jó, akkor gitározz még az elején meg a végén. Vagy tudod mit? Énekeltesd meg a közönséget! No, azt már lehet, mondtam, és ebből lett egy háromperces műsorszám és a nagy siker, velem énekelte a zsűri is. Biztattam őket, gyerünk, keményebben, ez a Gerinctelenek dala! 1972-ben. De megúsztam, nem lett belőle botrány.

4. Ugorjunk egy nagyot! Csaknem másfél évtizedig hajnalban rádiózott. Hogy lehet ezt bírni?

Őszintén szólva, hajnali négykor vízszintes testhelyzetből a derékszögig eljutni, az maga a pokol.

5. És Bochkor Gábor? Vele dolgozni pokol vagy…

…Hát, nem mennyország! A legjobb tulajdonsága, hogy hisztérikusan igényes, mindent a rádiózásra tett fel, és a melóban olyan, mint egy faltörő kos. Ha egy kritikus helyzetbe jutott jégtörőnek ő a kapitánya, akkor ezer százalékig biztos lehetsz abban, hogy célba érsz. A legrosszabb tulajdonsága pedig az, hogy a munkatársait sokszor lábtörlőnek nézi…

6. Konfliktusok?

Egyszer élő adásban szóltam neki, mert túl messzire ment. A következő zeneszünetben kis túlzással az volt a kérdés, melyikünk üt először. És néhány perc múlva ment tovább gond nélkül az adás… Ugyanakkor őrülten nagyvonalú is tud lenni.

7. Önnel is?

Igen, például egyik hajnalban beértem a stúdióba, a többiek sehol. „Kedves hallgatóink”, mondtam a mikrofonba, „fogalmam sincs, hol vannak a többiek…”, aztán a fejhallgatómon megszólaltak Bocsiék, ami persze kiment az éterbe is. „Helló, Lajos, hagyj ott mindent, az utcán vár egy busz, abba szállj be.”

Lementem, vagy húsz Bumeráng-hallgató várt odalent, elindult velünk a busz, Ferihegyen egy magángép várt ránk, közben persze ment az élő adás, negyven perc után pedig leszálltunk Salzburgban. Beléptünk a Red Bull repülőgéphangárjába, ahol az általam készített fotók, amit Bocsi valahogy kicsempésztetett a családtagjaimmal, hatalmas nagyításban ott lógtak. Nem tagadom, elsírtam magam. Ekkor öleltem meg Gábort életemben másodszor.

8. Mi mást kérdezhetnék: mikor volt az első?

Tíz évvel ezelőtt Amerikában megkaptuk az egyik legrangosabb nemzetközi rádiós kitüntetést, miután egy adományozó akció keretében az Iparművészeti Múzeumban összehoztuk a bal- és jobboldali politikusokat, akik egymást felüllicitálva ajánlottak fel értékes tárgyakat.

Talán ez volt az utolsó alkalom, amikor még nyilvánosan szóba álltak egymással, sőt mosolyogva beszélgettek. Ebben az akcióban, amely egyben egy élő rádióadás is lett, még együtt vett részt Medgyessy és Orbán Viktor is. Nos, az amerikai díjátadón, amikor kiszólítottak bennünket, akkor megöleltem.

9. Három D betűs fia van…

Az első kettő után már kényszerpályán voltunk (mosolyog). Dénes fiam a St. Louisi Webster Egyetemen sakkösztöndíjas, Polgár Zsuzsa nemzetközi csapatában versenyez.

10. Úgy hallottam, az új műsorában kémkedni akar a hallgatók után.

Most a BorosMegaVoga márkanév kiépítésén dolgozom, Vogával tizenöt-húsz perces műsorblokkokat készítünk, amiket egyrészt a Boros Lajos Facebook-oldalra teszünk fel, másrészt országosan is egyre több helyi rádió is átveszi. Szeretnék egy speciális közösségi rádióműsort kifejleszteni, elsősorban az okostelefonosok részére, amibe bekapcsolom a hallgatókat is.

Méghozzá úgy, hogy a telefonjuk mikrofonját, vagyis az onnan érkező hangot bekeverem az adásba, kommentálom, variálom, és ettől egy őrültem izgalmas, rögtönzésekkel teli világ jöhet létre. Nincs előre megírt forgatókönyv, mindent a pillanat vezérel, mindent újra kell tanulni, de hát én mindig is született brahista voltam.

+1. Lassan a hetven felé bandukol. Titkos vágya van még?

Sokak szerint egészen különlegesek a fotóim. Különös fényjátékok ezek, rendkívül felerősített színekkel, rendszerint számítógéppel is manipulálva. Mondjuk, ha a Képcsarnok egy kortárs kiállításra beválogatná az egyik képemet, az nagyon boldoggá tenne.