Benkő László: A színpadon soha nem leszek beteg - interjú

Egyáltalán nem tűnik be­tegnek…

Mert nem is vagyok az! Nézzen rám! Így néz ki egy beteg ember? Szerintem nem. (Nevet) Tény, hogy ma éppen a májamat akarták megszúrni, biopszián voltam, de végül nem lett belőle semmi. Rákra gyanakodnak, az elmúlt két hétben több vizsgálaton estem át, de még nem tudok semmit. Igazából fogalmam sincs, hogy rákos vagyok-e vagy sem. Ez a tudatlanság egyébként szörnyű. Abban viszont biztos vagyok, hogy a színpadon soha nem leszek beteg, mert ott dolgozik bennem az adrenalin, elfelejtek mindent, csak a zene létezik. ­­

Miért hiúsult meg a mai vizsgálat?

Köldökön keresztül csinálták volna, ami miatt nem tudtam volna részt venni a próbákon, és a mai Budapest Gold Stars debütáló koncertünkön. Sőt megint telefonon kellett volna bejelentkeznem a székelyudvarhelyi Omega-koncertre, mint nemrég, amikor a kórházban feküdtem. Nem tehetem meg a rajongókkal, hogy lemondom a koncerteket, és orvosi igazolást lóbálok. Majd jövő héten elmegyek a biopsziára.

Van együttese, az Omega. Miért alapított egy másikat?

Nem én alapítottam, a fiam, Balázs ötlete volt, ő hozott össze bennünket. Ismerte Müller Péter Sziámit, Szakcsi Lakatos Bélát és Jávori Ferenc Fegyát. A fiam üzemelteti az Új Fészek Klubot, ezért itt mutatkoztunk be. Ez egy olyan konstelláció, amilyenre még nem volt példa, mert mindenki más stílust képvisel. Egyelőre örömzenélünk, nem tudjuk, mi lesz belőle, de van benne perspektíva. A nevünket pedig Sziámi felesége találta ki.

Ezek szerint tervezik a közös jövőt?

Igen, egy nemzetközi mene­dzser már meg is keresett bennünket, szeretne foglalkozni velünk. Már megkereséseink is vannak a nyárra. De nyugodjon meg mindenki, az Omega ugyanúgy működik tovább!

Hetvenhárom éves, de szemmel láthatóan most is ugyanolyan fontos a megjelenése, mint régen. Ki szerzi be ezeket az extrém holmikat és ékszereket?

Természetesen én! Bárhova megyek, olyan nincs, hogy ne vegyek magamnak valami bizsut vagy ruhát. Tulajdonképpen tonnaszám állnak otthon a bizsuk és a különlegesebbnél különlegesebb darabok. A körmömet is lakkoztatom, fekete-fehérre. Egy hölgyhöz járok. Ott ülök közöttük a kozmetikában, nagyon szeretnek, én is kamázom őket!

Van kedvenc ékszere?

Volt egy gyűrűm, amit Gibraltárban vettem. Valami fura csigából készült. Amikor jöttek a meghatározó figurák, és megszorították a kezemet, kézfogáskor, felszisszentek, ahogyan rá­szorítottak a gyűrűre. Fájt nekik…

Soha nem lehet látni ön körül a családját, a fiát viszont ismeretlenül is kiszúrtam. Milyen a kapcsolatuk?

Képzelje, még unokáim is vannak! Nagyon büszke vagyok a családomra, de ők nem szeretnek szerepelni, nyüzsögni.

Tényleg őrült nyüzsgés van önök körül, de nagyobb őrületre számítottam. A bemutatkozó koncert szünetében behívott a backstage-be, pörkölt, pogácsák, sütik mellett visszafogottan diskuráltak az élet dolgairól. A kor hozza ezt a szolidságot?

Ó, szívem, még mindig bohém életet élünk ám, csak már egy kicsit máshogy! (Nevet) Ma például arról nosztalgiáztam, hogy itt az Új Fészek mellett volt a hetvenes-nyolcvanas évek egyik legúribb helye, a Bajkál étterem. Innen indult útnak mindennap Hofi, az Omega és az Expressz is. Ezután építették fel a Vörösmarty teret, utána már az volt a közepe mindennek. Moldovától Eszterházyig, az összes író, mindenki ott volt. Hofi reggel elolvasta az akkori Népszabadságot, és már 10-11 óra körül, amikor indultunk a turnéra, mondta a vicceket, és amiken a legjobban röhögtünk, azok este már a Mikroszkópon mentek. Csuda jó világ volt. Ezt ma már nem tudják elképzelni az emberek.