Bari Laci(ka): Világhírű énekes akarok lenni

Három év telt el azóta, hogy Az ének iskolájában ragyogóan szerepelt Bari Lacika. Ma 16 éves nagyfiú, másodéves a konzervatóriumban. És már nem Lacika, sokkal inkább Laci.

– Másoktól is, szinte mindenkitől ezt hallom – mondja Laci. – Nem ismernek fel. Ki kell mondanom a nevem, különben fogalmuk sincs, hogy ki vagyok. Pedig ő az a csodás hangú fiú, aki már három évvel ezelőtt közölte: „Megbolondulok a zenéért, nem tudok nélküle élni!” Akkor Siófokon élt szerető szüleivel szerény körülmények közt egy panellakásban, most Miskolcon a nagymamánál.

– Nem volt nehéz beilleszkedni, hiszen hét-éves koromig itt laktam, utána költöztünk Siófokra. A Bartók Zeneművészeti Gimnáziumba járok, klasszikus szakra. Komolyabb szinten, konzervatóriumban tanulom a zenét. Zongorázok, dobolok,  basszusgitáron játszom és bőgőzöm is. Szeretek kiteljesedni és tudni, hogy mit csinál mögöttem a zenekar. Klasszikus zongoraművész szeretnék lenni és világhírű énekes. Ez hatalmas álmom. Nem véletlenül, hiszen Laciéknál családi hagyomány a zenélés, a rokonai muzsikálnak az Egyesült Államoktól kezdve Japánon át a világ szinte minden pontján. A kicsi Lacika három éve még azért énekelt, hogy örömet szerezzen súlyos beteg nagypapájának, aki, amióta megszületett, azt mondogatta neki, hogy nagy ember lesz belőle.

– Sajnos nem sikerült meggyógyulnia – mondja szomorúan.

– Ő is zenész volt, nagybőgőn játszott. Szerettem, imádtam! Az én szememben mindig ő volt a legjobb ember és az is marad. Persze a zene mellett a lányok is jelen voltak az életében már 12 évesen is, de a mindent elsöprő érzés még várat magára.

– Szerelmes nem voltam még, az érzéseket nem lehet irányítani – vonja meg a vállát.

– Barátnők vannak, de komoly kapcsolatom nincs. De erre most nem is érnék rá. A Sztárban Sztár + 1 kicsiben Peter Sramekkel énekelek együtt vasárnap. Jól megértjük egymást, hiszen ő is fiatal, hét év van köztünk.