Balázs Klári: A koncertjeink diadalmenetek

– Rendszeresen megkapjuk, hogy miért csináljuk még mindig, hiszen nem kenyérre kell. Hát ezért! Lehet minket kritizálni, de itt az igazság – mondja Klári, és Gyuriba karolva felmentek a színpadra.

A tömeg megemelte a sátor tetejét. Az előző fellépők, Buza Sanyi, Rákóczi Feri és DJ Dominique is lecövekelt a színpad mellett, a közönséggel együtt nevettek Gyuriék poénjain, aztán együtt énekelték velük az 1987-es slágert, a Ha nem tudom, nem fáj címűt. A Gyöngéden ölelj át alatt DJ Dominique, szó szerint tátott szájjal, őszinte csodálattal meredt a színpadra. Gyuri lejött a színpadról. Ketten nyújtották neki a karjukat, hogy segítsenek.

– Miután fél órán át elvakítanak a reflektorok, azt sem látod, hol a lépcső. Belelépsz a vaksötét semmibe, még korlát sincs. A színpadnak vannak veszélyes pontjai. Ebben a szakmában nem egy súlyos baleset volt abból, hogy valaki mellé lépett vagy legurult – magyarázza Klári.

A Mas que nada alatt Gyuri visszament a színpadra, és Klári háta mögött jól megpörgette az egyik táncoslányt. Ekkor kérdezte meg valaki: mit szed Gyuri bácsi, amitől így pörög? Végigvonatozta a lányokkal a Comment sa vát, aztán a Mamma Marianál a közönség szétrúgta a sátrat. Nem engedték el őket, két rá­adást is kellett adniuk. A Lady Karnevál alatt mindenki, de tényleg mindenki táncolt. Klárinak azt skandálták, hogy: istennő, de folyamatos volt a: Gyuri, Gyuri és a vissza, vissza is.

– Nagyjából mindig ez van. A koncertjeink diadalmenetek, ezt minden beképzeltség nélkül mondhatom. Miért csináljuk? Ezért!