Balázs Fecó: Nekem a zene a gyógyszer

A fiát várja, mekkora már?

Húszéves lesz, érettségire készül, utána a bécsi közgáz egyetemre megy. Jó nyelvérzéket örökölt, ha már a muzikalitást nem. De örülök neki, a mai korban a zenélés már másról szól, bizonytalan foglalkozás. Én olyan korban voltam zenész, amikor a zene még másról szólt. Szerencsés vagyok, a sors megfogta a kezem, és azt csinálhatom ötven éve, amit szeretek.

Hogy telnek a napjai?

Második éve a szívproblémáim miatt meg kellett húzni a gyeplőt. Volt olyan évem a nyolcvanas években, amikor négyszázhatvan koncertet adtunk, és nem tátogtunk, élőben zenéltünk. Akkor napi két doboz cigit szívtam, ami nem tett jót a szívemnek. Két évvel ezelőtt egy turnén jelzett a műszer, hogy valami gond van. Ez a szívprobléma átalakította az életem, aminek azért a mai napig része a színpad. Ha nem zenélhetnék, az olyan lenne, mintha nem kapnám meg a gyógyszereim, ezért havonta két előadóestet vállalok, és készülök a májusi Korál jubileumi koncertre.

Hogyan készül?

Egy gyógytornász ismerősöm készít fel fizikailag, mert ez nagy megterhelés lesz, felerősít a tornával. A lele­teim alapján állította össze, tudja, hogy mit bírok. Kockahasra sose vágytam, az más műfaj.

Rocksztárnak nincs is erre szüksége, úgyis széttépik a nők.

Nem neveztem magam rocksztárnak, ismert ember voltam. Engem szeretnek, ez nagyon nagy dolog! Az 1978-as bemutatkozó Korál-koncert a Budai Ifjúsági Parkban volt. Abban az első felállásban Pados István dobolt. Ő és Scholler Zsolt basszusgitáros is közreműködnek majd a jubileumi koncerten.

Ők nehezményezték, hogy nem lettek meghívva elsőre?

Nehezményezték, de az egyik Norvégiában él, a másik harmincöt éve Münchenben. De mivel ez egy jubi­leum, ők is jönnek egy dal erejéig az indulástól.

Még mindig fontos nekik, hogy részesei legyenek a bulinak?

Mindegyikünk életének meghatározó része volt. Ez olyan, mint az első szerelem, sosem felejted el.

Akkor is rocksztár volt!

Akkor nem volt rocksztár. Illetve, akkoriban a Beatles, a Rolling Stones, a Deep Purple volt az, akik milliárdokat kerestek, én ötven forintért kezdtem zenélni 1967-ben az ős-Neotonban. Ennyi volt a gá­zsim. Akkor Ringo Starr már milliárdokat keresett. Akkor ki a rocksztár? A dalok erejében, és a Horváth Attila barátom írta szövegekben látom a siker útját. A Kő-falak leomlanak, 1972-ben énekeltem a Radics Béla-féle Taurusz együttesben, ott kezdtem el dalokat írni. Amikor még volt egy Németország kétfelé osztva. Családok elválasztva. Kőfalak emberek között. Aztán ahogy kinyílt a világ, a zene már másról szólt. De akkor ebben hittem. Ösztönös életet éltünk a magunk bálványaival. Repített, eltántorított a komolyzenétől. Ebben hittem, hiába próbáltak az idősek lebeszélni, hogy ezek a „bítlikek”, jönnek mennek, három év múlva azt sem tudod, hogy voltak. Eltelt ötven év, és az idő engem igazolt. Ebben találtam meg magam.

Hogy érzi magát?

A szívem, a lelkem húszéves maradt, de a személyimbe más van írva. Ugyan olyan gyerekképű maradtam, mint fiatalon voltam. Ha felmegyek, a színpadon ugyan az a húszéves Balázs Fecó énekel, nem a hatvanhét éves. De ezzel ki kell békülnöm, mert az élet megy tovább.