Babával sokkolja az őrző-védőket Pásztor Anna

Pásztor Annát semmiben sem gátolja, hogy két pici gyermeke van, a kisebbik, Zoé, alig négy hónapos.

– Sokkal jobban bírom, mint amikor az első, Benji született – meséli Anna. – Zoé a tizedik naptól átalussza az éjszakát. Benjivel, aki már két és fél éves, hajnali négyig-ötig tangóztunk a konyhában összebújva, mire elaludt. Zoé nyugodt, kiegyensúlyozott ba­ba. Ebben biztos benne van az is, hogy már nem vagyok annyira beijedve, rutinosabb, magabiztosabb lettem – mondja Anna, aki gyermekei születésekor sem hagyta abba a koncertezést.

– Hathetes volt Zoé, amikor elmentünk vele Svájcba, 4000 méter magasra síelni. A nagyszülők is velünk jöttek, ők voltak az unokákkal, míg mi síeltünk a kedvesemmel. De jönnek velem a koncertekre is. Nagyon jópofa: megérkezünk egy helyszínre, és csak néznek a biztonsági emberek, amikor elvonulunk előttük ringatóval, kisággyal, játékokkal. 

A babákkal huszonnégy órás szolgálatban van az énekesnő. Ehhez jönnek a rengeteg energiát felemésztő koncertek.

– Vigyázni kell, nehogy kimerüljek. Olyankor lopok tizenöt percet, jógázom, kifekszem a napra vagy körbefutom a házat. Jutalomfalatokat engedek meg ma­gamnak. Tavaly volt négy-öt koncertünk egy héten, most nem fér bele ennyi. Még szordínóban nyomjuk, csak heti egy bulit vállalok, de akkor megy a rock.

Azt is boldogan vállalta, hogy az Anna and the Barbies kíséri Luppinger Attilát a Kismenőkben.

– Megyünk, mert rockot kell játszani. Óriási tisztelet Attilának, hogy 12 évesen ilyen zseniálisan gitározik. Órát tartottunk neki, egy kis „szépségtunninggal”. Fekete szemeteszsákból szigetelőszalaggal csináltam neki ru­hát, kifestettem és megtanítottuk térdre vágódni, úgy gitározni és nyelvet ölteni, grimaszolni. Attila édes volt, jót röhögött rajtunk.