Ázsia Expressz: Berki el akart hozni egy gyereket, Ambrus nem bírta a kötöttséget

Végigküzdötték Vietnamot, Laoszt, Kambodzsát és Thaiföldet. Megtettek összesen 5500 kilométert, napi egy dollárból. Éheztek, aludtak a földön, szenvedtek a hőségtől, esőtől, de elsőnek értek célba. Ambrus Attila és Berki Krisztián lett az Ázsia Expressz győztes párosa. Azóta leülepedett bennük az élmény, néhány hónapnyi távolságból reálisan tudtak válaszolni a kérdéseinkre. Ahogy külsőleg és személyiségükben is teljesen mások, úgy a válaszaik is homlokegyenest különbözőek.

1. Mi volt a legjobb élménye Ázsiában?

Berki Krisztián: Nem akarok egy élményt kiemelni. Az utat emelném ki, amely teljes mértékben megváltoztatta az életemet, és beállított a helyes értékítéletre. Hihetetlen szerencsésnek mondhatom magam, hogy miközben óriási nehézségek árán éltük túl a napokat, a közönséget is tudtuk szórakoztatni. Hálás lehetek, hogy ott lehettem, végigcsinálhattam, megismerhettem embereket, külföldi stábokat, magyar nem létező celebeket és egy olyan valós ázsiai kultúrát, amelynek hite és vallása ugyan nem érdekel, de az emberi kapcsolatait példaértékűnek tartom. Mi, európaiak nyugodtan köpjünk fel, és álljunk alá, mert ami a kontinensünkön folyik, az bohózat, ráadásul drámatagozatosok játsszák.

Ambrus Attila: Amikor hazaértem Budapestre a repülőtérre.

2. Mi volt a legrosszabb élménye Ázsiában?

Berki Krisztián: Amikor Angkor Watban ott álltunk harmincan, és egy nő odahozta a lánya gyermekét. Azt mondta: Fiatalember, vigye haza ezt a gyermeket a maga országába, mert ott jobb sorsa lesz! Sajnos a hazai jogrendszer nem tette ezt lehetővé, pedig én annak a fiúnak szerettem volna segíteni.

Ambrus Attila: Hogy egy műsor szabályait és szigorú struktúráját be kellett tartani, ugyanis nálam eddig az volt a szabály, hogy nincs szabály, ezért ez most nehezemre esett.

3. Mit tanultál az Ázsiában töltött időszak alatt?

Berki Krisztián: Az emberiség túlnyomó többségének a teljes élete becsapás és hazugság.

Ambrus Attila: Két olyan országban voltunk, ahol a mai napig félelemben tartják az embereket, és mivel mindig volt velünk egy helyi idegenvezető, szerintem a helyiek nem is nagyon tudtak igazán őszintén megnyilvánulni. Nem kaptunk teljes keresztmetszetet erről a világról, és ha valaki azt mondja, hogy ennyiből megismerte az ázsiai kultúrát, az hazudik. Hogy miben változtam, azt a környezetem tudná megmondani, de állítólag ugyanúgy pörgök, mint korábban, pedig azt hitték, hogy kint valami bölcsesség belém száll, és lelassulok. A lassulással várjunk hetvenéves koromig.

4. Milyennek ismerte meg játékostársát? Tartják majd a kapcsolatot a műsor után?

Berki Krisztián: Azóta is tartjuk, és tartani is fogjuk. Én úgy hívom Attilát, hogy az „egyenes és a derékszög”, semmilyen érzéke nincs ahhoz, hogy az élet szabályain belül gondolkodjon, de azt gondolom, hogy az a húsz év (13,5 börtön és 7 év javítóintézet) tette ilyenné, amit olyan helyen töltött, ahol belülről nem volt kilincs. Mindig azt mondja, barátokat a homokozóban és a lövészárokban lehet szerezni. Ázsia szerintem felért a lövészárokkal.

Ambrus Attila: Voltak előítéleteim Krisztiánnal szemben, de nagyon pozitívan csalódtam benne. Tartani fogjuk a kapcsolatot, ráadásul közös könyvet írunk Ázsiáról, így ez is összeköt minket. Szerintem nem fogok benne nagyot csalódni a későbbiekben sem, bár a lelke rajta, ha átver, mert tudom, hol lakik. Ja, és mindig csak ígérgeti, hogy majd teniszezünk egyet, de gondolom, tudja, hogy bucira lesz verve, ezért nem mer kiállni ellenem. Talán éppen az előítéletekkel kapcsolatban fejlődtem, visszatérve az előző kérdésre.

5. Visszamenne Ázsiába?

Berki Krisztián: Már voltam, nem mennék vissza. Ha van egy célod, amit elérsz, onnantól már nem érdekes számodra. Küzdöttünk negyven fokban az éhséggel, a bogarakkal, most eggyel nehezebbet választanék, és szívesebben küzdenék például a mínuszokkal. De magammal vinném Ambrust is.

Ambrus Attila: ­A feleségem nagyon szeretne eljutni egyszer Nepálba, de mondtam neki, hogy egyelőre ne számítson rá. Bár rengeteg csodálatos hely van Ázsiában, elég komoly adagot kaptam most belőle, és szerintem ezzel egy darabig letudtam a kalandozásokat.