Az éneklés miatt nincs szerelme Hiennek – interjú

Mikor megy vissza az egyetemre Bostonba?

Péntekig vagyok itthon. Vasárnap a Miss Universe Hungaryra jöttem haza, ott léptem fel. Amerikában Hálaadás van, tanítási szünet. (Mire olvassák, Hien már megérkezett Amerikába – a szerk.)

Mivel töltötte ezt a néhány napot itthon?

Vannak, akikkel találkoznom kell. Elmegyünk enni, programokat szervezünk. Évente négyszer jövök haza, így kibírható. Tudtam, hogy ilyen lesz, felkészültem rá. És persze van internet, bármikor tudunk beszélni. A hazautakat az itthoni munkákhoz időzítem. Most a szépségverseny szervezői hoztak haza. Éppen harminc órája nem aludtam, amikor felléptem.

Sopron, Budapest, Boston. Melyik áll önhöz közelebb?

Budapesten éltünk, Sopronban csak néhány évet laktunk. Budapest az igazi otthonom. Az egyik bátyám most is Sopronban él.

Hány testvére van?

Két bátyám. Az egyik most diplomázott, fogorvos lesz. A másiktól van két unokaöcsém, nagynéni vagyok!

Pici lány volt a Megasztárban, de elszánt, sosem nyafogott.

Tizennégy éves voltam. Milyen gyorsan eltelt nyolc év! Én is nagyokat pislogok, hogy már 22 vagyok. A végeredményből arra következtetek, ez a neveltetésen múlik: nem voltak szigorúak a szüleim, de mindig jó irányba mentem.

A bátyjai féltették? Szemmel tartották?

Inkább baráti volt a kapcsolatunk, sokat lógtunk együtt. Nem jártam olyan közegbe, ami miatt félteni kellett volna.

Aztán belecsöppent a zenei világba, ami veszélyes közeg.

A veszély mindig körülöttem volt. Lettek új „barátok”, akik mást akartak, ismertséget, vagy lehúzni. De a menedzsmentem, a kiadóm megóvott a rossz dolgoktól, tökéletesen megbízom bennük. Eléggé ösztönös vagyok, jó emberismerő, felismerem, hogy kivel van dolgom. A megérzéseim még sosem csaptak be.

Otthon érzi magát Bostonban a Berklee Egyetemen?

Mindig Budapest lesz az otthonom, de jól tudom érezni magam sok más helyen is. Ez attól függ, kik vesznek körül, mi dolgom van ott. De bárhová ledobnak a világban, feltalálom magam. Az egyetemen is megtaláltam azokat az embereket, akikkel jól érzem magam. Diáktársakat, tanárokat.

Nem volt önben félelem, amikor elindult a világ másik végére?

Nagyon is féltem. Előtte is és ott is. Mindentől félsz, ami a komfortzónádon kívül esik. Féltem, hogy nem találom meg a saját közegem, gondom lesz a nyelvvel, nem leszek elég jó. Még akkor is, ha teljes ösztöndíjjal vettek fel a világ legjobb könnyűzenei egyetemére, a Berklee College of Musicra. Féltem a kulturális különbségektől, féltem a magánytól, attól, hogy felszínes barátaim lesznek. Néztem őket és azon gondolkodtam, hogy tényleg a barátaim, vagy azért barátkozom velük, mert nincs más lehetőségem? De végül tényleg meglettek azok az emberek, akikkel őszintén baráti a kapcsolatom.

Milyenek?

Az a fontos, hogy jó ember legyen, tudjak vele nevetni, beszélgetni. De egy olyan   izgalmas városban, ahol a világ legtehetségesebb gyerekei tanulnak a Harvardon, MIT-n, vagy a Berkleen, megtalálod  azt, akinek hasonló az érdeklődése.

Mit hoz ki önből, ha kizökken a komfortzónájából?

Sokat tanultam magamról is, hogy milyen ember vagyok. Rengeteg új dolog érdekel, például a humanitárius ügyek, a politika, a különböző társadalmi rétegek közötti különbségek. Az utazás nem megváltoztatott, hanem kihozta belőlem ezt a pluszt. Ez ad komfortérzést, és a zene, amitől nem tudok elkanyarodni. Visszaigazolást kaptam, hogy biztosan ezt akarom. Két szakot vettem fel, az Electronic Production and Design és a Professional Musicot. 

Mikor végez?

2018-ban diplomázom le, ha nyáron is csinálok szemesztereket. Ha hazajövök dolgozni, mert kapok érdekes felkérést, akkor később.

Szép, okos, fiatal, nem létezik, hogy nincs párkapcsolata.

Nem találtam meg azt, aki levett volna a lábamról. De ez nem azt jelenti, hogy nem ismerkedem. Elmegyek randikra, de nem lesz belőle kapcsolat. Kicsit távolságtartó vagyok, mert a szerelem elveszi az időt a tanulástól. Azok a fiúk, akik engem érdekelnek, ugyanúgy gondolkodnak, mint én, még nem akarnak elköteleződni. Ha a világ legjobb egyetemére jársz, akkor nem tudsz, de nem is akarsz hetente háromszor találkozni valakivel.

Ott kevésbé fontos, hogy legyen valakije?

Úgy látom, Amerikában ez kevésbé fontos, legalábbis azoknál, akiket ismerek. Itt motiváltabbak, nagyon ambiciózusak a fiatalok. De egyébként nincs jelentős különbség.

Úgy érzem, nem fog egy országban gyökeret ereszteni, inkább világpolgár lesz.

Arra szeretnék menni, amerre izgalmas feladat vár. Itt van az otthonom, a családom, a bará­taim, de most visszamegyek. Lehet, ha diplomáztam, egy hónapot leszek kint, egy évet itthon, de az is lehet, hogy fordítva. Nekem mindig itt lesz Magyarország, de azt hiszem, tényleg világpolgár leszek.

Amerikában is lát lehetőséget?

Ez a következő kihívás, nagy reményekkel indulok neki. Mindig vannak félelmeim, de nem erősebbek a vágyaimnál, a célomnál. Mire leszek képes? Elfogadnak-e az emberek? Mikor lesz szerelmem? De nem vagyok ráfeszülve. Túl sok mindent szeretnék megvalósítani, és ezt szerencsére engedi is a környezetem. 

Ha tíz év múlva beszélünk, mit mesél majd? Hol fog tartani?

Addigra szeretném megtalálni a férjemet, és jó lenne, ha meglenne az első babám. Nem ragaszkodom hozzá, de így képzelem el.