Árulják Harangozó Teri lakását

„Mindenkinek van egy álma” – szólt a hangszórókból a legendás dal a legendás énekesnő, Harangozó Teri előadásában pénteken délelőtt Budapesten, a XIII. kerületben. Kisebb tömeg gyűlt össze, halálának második évfordulóján emléktáblát avattak a házon, amelyben Harangozó Teri élt.

Koós János, Dékány Sarolta, Aradszky László és az örök barát, Poór Péter is tiszteletét tette, de ott voltak Teri örökösei, az unokahúgai, Edina és Éva is. 

Miután az énekesnő emléktábláját leleplezték, majd megkoszorúzták, rokonai mindenkit meghívtak Teri lakásába, hogy utoljára a rajongók is megtekinthessék. Utoljára, mert – ami már az utcafrontról is messziről látszik – meghirdették a közel száz négyzetméteres, első emeleti ingatlant.

Már az első emeletre felérve egy Harangozó Teri-kép és gyertya fogadott minket a lépcsőfordulóban, a lakás szinte üres, a nappaliban csak egy cserépkályha,  a hálószobában egy franciaágy – az énekesnőé volt. 

A rokonok, Éva és Edina ké­szültek: Harangozó Teri fényképalbumának legféltettebb darabjait állították ki, és az énekesnő kedvenc ételeiből készítettek kóstolót a vendégek számára. 

– Ez volt Tercsi egyik specialitása – mondta egyikőjük arra a kézzel írott makarónireceptre mutatva, amelyből bárki hazavihetett egy másolatot ereklyeként.

Miután az állófogadás szép lassan véget ért, Harangozó Teri egyik örököse, Éva azzal is megtisztelte lapunkat, hogy válaszolt néhány kérdésünkre. Pe­dig lelkileg még mindig nagyon ne­héz feldolgoznia, hogy Tercsi nincs többé.

– Nagyon megtisztelő volt, hogy eljöttek a pályatársai is, Poór Péter, Koós János, Aradszky László, sokan voltak itt a családjából, és azt hiszem, hogy nekem ez az esemény segít abban, hogy el tudjuk majd engedni Tercsit valahogyan – magyarázta, miközben könnyek szöktek a szemébe. – Most talán már könnyebb – tette hozzá.

Éva és Edina volt az, aki idén januárban az interneten egyesével bocsátotta áruba az énekesnő teljes ruhatárát. Napszemüvegek, estélyik, ékszerek, ötszáz–tízezer forint között találtak új gazdát maguknak.

– Egy ideje áruljuk a lakást. Nem könnyű lelkileg ettől sem megválni, de muszáj. Ha Teri lennék, én nagyon örülnék ennek a megemlékezésnek. Két évvel a halála után is ennyien eljöttek, és megemlékeztek róla. Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek – mondta.