Aradszky Lászlót végre hazaengedték

Nemhiába énekli Aradszky László évtizedek óta vidáman, hogy nem csak a húszéveseké a világ. Az idén hetvenhét esztendős táncdalénekes alig hagyta el a kórházi ágyat, ismét ereje teljében tekeri a szobabiciklit és várja a felkéréseket. Vérnyomásproblémával került kórházba, mert az utóbbi időben rosszullétei miatt néha már az otthonát is képtelen volt elhagyni.

– Nagyon-nagyon sok rajongóm örömére itthon vagyok, jól vagyok, és már rengetegen meglátogattak. Minden percben csöng a telefon, érdeklődnek, hogy vagyok, és ne felejtsük el, itt van nekem a családom. Náluk csak egyvalaki örül jobban: én. Szerencsére nagyobb volt a füst, mint a láng. Egyetlen probléma volt, hogy a vérnyomásom ingadozott, és nem tudták beállítani. Nyolc napig feküdtem a kórházban, de szerencsére remek kezekbe kerültem, úgyhogy bátran kijelenthetem, minden a legszebbmódon zajlott le. Tegnap is, ma is 120/70-et mértem, rajzolni sem lehet ennél szebb vérnyomást – újságolta a legelső aranylemezes magyar előadó, akinek még életmódváltásra sincs szüksége, mivel mindig figyelt az egészségére, és a szobabiciklizés is állandó napi programjai közé tartozott.

Hetvenhét évesen csak amiatt szomorkodik, hogy egy pénteki előadást nem tudott vállalni.

– Erre a fellépésemre rettenetesen készültem, de hát ilyen az élet. Hál' istennek egy kezemen meg tudom számolni, hogy ötven év alatt hány fellépést mondtam le – magyarázta büszkén Aradszky, aki a túlhajszoltság számlájára írja mostani néhány napos betegségét.

– Szerintem az volt a baj, hogy júliustól augusztus végéig erőmön túl vállaltam a felkéréseket, rengeteg kilométer volt bennem és ez idegi fáradtságot okozott. Ez az igazság. Kérdezem én, ha csöng a telefon, akkor más mit csinált volna a helyemben? A mai világban ha én nem vállalom, megcsinálja más. Úgyhogy újra rendben van minden, ügyködök tovább, vállalom a bulikat, várom, hogy csöngjön a telefon – jelentette ki boldogan Aradszky László.