Ambrus Attila: 10 férje volt az anyámnak!

„Ha van túlvilág, akkor én a pokolra kerülök. És valószínűleg az anyám is!” – jelentette ki egy videóinterjúban Ambrus Attila, aki szerint az egész élete a szülei, legfőképpen édesanyja miatt siklott ki.

Noha az egykori bankrabló minden korábbi ballépését megbocsátotta az édesanyjának, egy valamit azonban mégsem tudott elfelejteni: azt, amikor nem volt hajlandó őt az oltárhoz kísérni. 

Esküvőjén sem számíthatott az anyjára

– Az egész életem kiindulópontja a szülői minta hiányának köszönhető. Mert, ha történetesen egy olyan családi háttérrel rendelkeztem volna, amilyen sajnos nem volt, akkor valószínűleg nem történt volna meg velem ez az eseménysorozat. Persze ezzel nem a szüleimet szeretném pellengérre állítani, de édesanyám nagyon fiatalon lelépett, másfél éves voltam, amikor ott hagyott engem. Apám sokkal idősebb volt, ivott is, konkrétan le voltunk tojva családilag, anyám meg besokallt, és ennyi volt. És ami a legnagyobb baj, hogy édesanyám egy szektának lett a tagja, és tulajdonképpen a vallás elvitte egy teljesen más irányba. Ez sajnos a mai napig nyomon követi az életemet, mert az esküvőmre sem volt hajlandó eljönni. Kértem tőle, hogy kísérjen az oltárhoz. Tíz méterről volt szó, és ő azt mondta, hogy vallásilag ezt nem tudja hova tenni, úgyhogy csak a vacsorára jönne. Erre azt mondtam, hogy akkor soha többet nem akarom látni, mert most is – ahogyan korábban is – kihátrált mögülem, pedig egy szülőnek legalább ennyiben illene felvállalnia a gyerekét. Ezek után lehúztam a térképről – vallotta be Kadarkai Endre Egyszóval című műsorában Ambrus Attila, aki úgy érzi, négy évvel ezelőtt köttetett házassága az első és egyben az utolsó, nem úgy, mint az édesanyjának, aki már követni sem tudja, hogy hány férfinak tett ígéretet.

Az első férjtől született Attila, akit elhagyott

– Ha van túlvilág, akkor én a pokolra kerülök. És valószínűleg az anyám is, mert olyan élete volt. Tíz férje volt, és ezzel szerintem elmondtam mindent. Apám volt az első egyébként – magyarázza a Viszkis, aki még a februárban született kislányát, Annát is eltiltotta a nagyma­mától.

– Van egy pótmamám, akivel édesanyám tartja a kapcsolatot, úgyhogy ő azért képben van az életemmel. Például, hogy megszületett a kislányom. Ugyan próbált megkeresni, kérte, hogy bocsássak meg, de mondtam neki, hogy én nem vagyok Isten, nem tudok. Egy dolgot viszont tudok, azt, hogy a gyerekemet sem láthatja. Ha majd annyi idős lesz a kislányom, hogy ő el tudja mondani magától, hogy szeretne a nagymamájával találkozni, akkor el fogom vinni hozzá, de ha rajtam múlik, akkor én maximum csak a túlvilágon akarok vele találkozni! – jelentette ki ellentmondást nem tűrően az egykori bűnöző, aki vajmi kevés esélyt lát arra, hogy valaha is békét köt az anyjával.

A béküléshez két ember kell

– Hiába nyújtok jobb kezet, ha az anyám nem fogadja el. Az nem működik, hogy mindig csak én. Ennek kölcsönösnek kéne lennie. Kölcsönösen kéne tisztelnünk egymást. Én tisztelem őt, ő viszont nem tisztelt engem, és ez az egésznek a problematikája. De lehet, hogy eltelik néhány év, és tisztulnak bennem az indulatok. Lecsillapodnak azok az érzések, mert egyelőre még csak igazságtalanság és a düh van bennem anyámmal szemben. Aztán ki tudja, előfordulhat, hogy néhány év múlva fölülbírálom a korábbi álláspontomat, és mégis rendezem vele a kapcsolatomat.