Agyműtétje után visszatér a színpadra Tahi Tóth

Végre megtörte a csendet a Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész, akit az otthonában értünk utol csütörtök délután. Tahi Tóth épp egy könyvesszekrényt fabrikált, az eredménnyel pedig nagyon elégedett volt. 

– Tudja, nagyon szeretek barkácsolni, nem vagyok egy ezermester, de szeretem magam megjavítani azokat a dolgokat, amik elromlanak. Van itt egy nagy könyvesszekrény, most vettem észre, hogy meghajlottak a polcai, ezért lepakoltam az egészet, a polcokat megerősítettem, és visszarendeztem mindent – sorolja lelkesen.

A büszke „szaki” szavaiból érződik, hogy igen jó hangulatban van. Meg is van rá az oka, nehéz időszakot tudhat maga mögött. 

Tahi Tóth László januárban, a József Attila Színház színpadán lett rosszul. A Hattyúdal című darabot játszotta társaival, amikor szédülni kezdett és szörnyű fejfájás tört rá. Minden erejét összeszedve befejezte a darabot, de utána mentő vitte el. Tahi Tóthon hetekkel később agyműtétet is végrehajtottak, napokon át bizonytalan volt, hogy egyáltalán képes lesz-e felépülni. 

– Olvastam minden cikket, ami ebben az időszakban íródott. Fura volt kívülről látni magam – mondja a telefonban – most is épp csengettek, a gondnok hozott fel egy újságot, amiben benne vagyok.

Amikor a művésztől azt kérdeztük, hogy milyen érzéseket kelt benne, hogy kórházi témájú cikkeket kell magáról olvasnia, halkabbá válik. 

– Nem lehet visszaadni azt az érzést, amikor az ember beteg, amikor szinte minden percben fél… Nagyon nehéz, engem is komolyan megvisel. Úgy gondolom, hogy az a legjobb, ha nem is beszélek róla. Szeretném elfelejteni.

A színész a nyáron még biztosan otthon marad, hogy ősszel újra színpadon állhasson. 

– Már felkértek újra a Hattyúdalban Tamburás szerepére – újságolja a kérdésre, hogy melyik darabban tervezi a visszatérést. – Nemcsák Károly igazgató barátom hívott fel azzal, hogy vállaljam el. Az igazság az, hogy ez az egyik legkedveltebb szerepem, szerettem a Republic zenéit, imádok ebben a darabban játszani. Csak tudja, ez a darab most rossz emlékeket idéz fel bennem. Ebben a darabban lettem rosszul. Tudom, hogy most már minden rendben, de nem akarok megint olyan helyzetbe kerülni… Kicsit félek.

A művészt ekkor azzal nyugtattuk, hogy aki egyszer leesik a lóról, annak is vissza kell gyorsan ülnie, mire újra felderült. 

– Ez igaz, és én nagyon jól vagyok, jó erőben vagyok. A nyáron lesz időm átgondolni, hogy elvállalom vagy nem. A szívem az igen felé húz…