Ábrahám Edit: Azt hittem, meghalok

Mivel üti el az időt mos­tanság?

Angolul tanulok, fontos, hogy tudjak beszélgetni társaságban. Csütörtökön Hevesen a Kastélyparkban lépünk fel a Csárdáskirálynővel. Nagyon várom, mert minden előadás csodálatos élmény, volt, ahol állva tapsoltak. Várkonyi András játssza Miska főpincért, én pedig Cecíliát. Szinkronizálok, és ősztől újból Ivancsics Ilona szentendrei színházában játszom. Akkor megszaporodnak a feladatok. Most nem szakadok meg a munkától, de pont jó ez így. A nagy duettes időszak nagyon hajtós volt, egybeesett a Színházkomédia premierjével. Kemény volt, de életem nagy ajándéka, hogy hívtak, kíváncsiak voltak rám.

Miután tizenhat éven át játszott a Barátok közt című napi sorozatban, nehéz volt új életet kezdeni?

Azóta több mint két év telt el, mert még néhányszor visszahívtak, utána találtak meg a feladatok. Az a feltöltődés időszaka volt. Ez év januárjában éreztem, hogy nagyon szeretnék dolgozni valamit. Például sanzonokat énekelni. Ezt meg is beszéltem Géczy Dorottyával, a sanzonkirálynővel, aki meghívott a 60. jubi­leumi műsorába fellépni. Ez is kapu, amiben még látok lehetőséget. Bele tudom ásni magam, ki tudom élni benne a kreativitásom. Több van bennem, mint amit a Barátok közt­ben megmutathattam.

Nagyon belefáradhatott, ha ennyi idő kellett, míg újra magára talált.

Fizikai tünetei voltak a fáradtságnak, például elkezdett fájni a derekam, kezdődő porckorongsérvem lett. A kimerültségtől egyszer borzasztóan rosszul lettem. Rossz volt a közérzetem, erős szívdobogásom lett, el akartam ájulni. Nem tudtam, mi ez, abban a pillanatban azt hittem, meghalok. Kértem, hogy hívjanak mentőt. Kiderült, hogy semmilyen szervi problémám nincs, pánikrohamom volt. A szervezet jelez, ha besokall, ha nem bírja tovább. Nem vártam meg a harmadik jelet, azt, hogy jól fejbe vágjon valami, amitől aztán kénytelen leszek megállni. Leálltam magamtól.

Egy évig gondolkodott azon, hogy kiszáll, és ha jól értem, ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Pontosan. Szerencsés helyzetben voltam, úgy tudtam kiszállni, hogy akkor még mellettem volt a férjem. Nem kellett attól rettegnem, hogy nem tudom befizetni a sárga csekkeket. De ha az lett volna a helyzet, akkor is kiszállok, csak lassabban, másként. Ha nem állok meg magamtól, akkor megállít a sors. Látok erre példákat a hivatásomban. Jó időben szálltam ki, sosem bántam meg. Pedig tudtam, hogy talán soha többé nem lesz olyan feladat, mint a sorozat, amit ennyire szerettem. Tisztában voltam vele, hogy hiányozni fog a rendszeres munka, a média figyelme. A mi szakmánkban nem nagyon van középút. Amikor kiszállsz, nem tudod, hogy milyen lesz a folytatás.

Azóta volt pánikrohama, derékfájása?

Soha többé nem jött vissza. Az a nagy stressztől volt. Ha elmúlik a stressz, elmúlnak a panaszok is. Nagyon oda kell figyelni a stresszre, nem minden a pénz, a népszerűség.

Népszerűségben nem, de anyagilag megsínylette a váltást?

Odafigyelek arra, hogy mire költök. Nem élhetek nagy lábon, de a csekkek miatt nem fáj a fejem. Dolgoznom kell, és dolgozom is. Nem lógathatom a lábam, de azt úgyis csak ideig-óráig bírnám, mert szeretem a hivatásom. Például nem bánnám, ha még több szinkronba hívnának.

Boldog?

Igen, lehet mondani. Az adott körülmények közt nincs okom panaszra. Megtanultam örülni annak, ami van. Azt kell élni, ami adatik.