A teniszütőjét cserélte dobverőre Szikora Robi

Akár élsportoló is lehetett volna, ha nem fertőzi meg a zene a csikidámkirályt. Történt ugyanis, hogy a kis Szikora Robi – mert abban az időben, 1965-ben szinte minden fiú futballista akart lenni –, je­lentkezett a Központi Sportiskola toborzójára. Ki is próbálhatta magát a pályán, ám mivel csak a kapufát találta el a próbarúgások során, átirányították a teniszezőkhöz. Soha nem bánta meg, hogy nem kellett labda­rúgónak.

– Mintha tegnap történt volna – emlékszik vissza Szikora. – Tengernyi gyerek várt a sorára a Népstadion mellett az edzőpályán, reménykedtek, hogy bekerülnek a kiválasztottak közé. Mert annak idején sportiskolásnak lenni kiváltságot jelentett. Persze egy kicsit elszontyolodtam, hogy nem húzhatok stopliscipőt, de ma már örülök, hogy a salakpályára irányított az edző.

Rendszeresen járt az ed­zésekre, korosztályá­ban ha­mar a jók kö­zött emlegették. Egyesek szép jövőt jósoltak a hi­ganymozgású srácnak, csak azt nem vették figyelembe, hogy Robi egyre gyakrabban kacsingat másfelé, megfertőzte ugyanis egy másik csoda, a zene, azon belül is a dobolás.

– Döntenem kellett, mert a gyakorlás és az edzések már nem nagyon fértek meg egymás mellett. Sokat töprengtem, mit fog szólni az edzőm, ha bejelentem, én inkább dobolni akarok. Nem haragudott meg, de azért alaposan megszívatott az utolsó tréningen. Jó kondiban voltam, de akkor bizony a fáradtságtól remegő lábakkal tipegtem haza – teszi hozzá.

A teniszt azonban sosem hagyta abba. A mai napig hetente legalább két-három alkalommal feltűnik partnerével a pályán.

– Kiss Zolival, a Karthago együttes basszusgitárosával játszom. Békés természetű ember vagyok, de a pályán nem adok kegyelmet senkinek. Így aztán vérre menő csatákat vívunk egymással. Néha ugyan „mozognak” a vonalak, persze csak azért, mert mindketten győzni akarunk – mondja nevetve.

Robi elárulta: a színpadon is sokat profitál a sportból, hiszen a koncertek alatt egy pillanat­ra sem áll meg, táncol, ugrál, énekel, néha még a dobok mö­gé is beül.

– A sportnak köszönhetően szerencsére nem ismerem a fá­radtságot. Fáradtan amúgy sem lehet a közönség elé lépni, hiszen azért jönnek el a koncertre, hogy jól érezzék magukat, amikor az R-GO-slágereket hallják.