Édesanyja elvesztéséről vallott a magyar színésznő: hideg volt, mégis jó volt az érintés

A színházba járók körében nem cseng ismeretlenül Tóth Enikő neve, hiszen hosszú évek óta játszik a Madách színházban és megfordult számos más színpadon még. Ha pedig meghalljuk a hangját, azonnal beugrik az a rengeteg világsztár, akiknek kölcsönadta a hangját. Igen, Enikő hangján szólal meg többek között Julia Roberts is a hazai mozikban, vagy éppen a tévéképernyőn. A színésznő most Joshi Bharat vendége volt a Rádió Bézs Egy férfi és egy nő című műsorában, ahol kivételesen szót ejtett a legbensőbb magánéletéről is. Tóth Enikő felidézte annak a napnak az eseményeit is, amikor egy próba után megtudta, az édesanyja elment. 

Tóth Enikő tudta, hogy nincs visszaút

— Mindig olyankor döbbenünk rá, hogy mi számít igazán az életben, amikor egy fontos embert elveszítünk. 

— Én az anyukámat veszítettem el másfél éve. Annyira furcsa volt, mert bár tudtam, hogy nincs visszaút, mégis amikor megtörténik, az valami… Arra nem lehet fölkészülni — kezdte a színésznő, aki megosztotta Joshi Bharáttal a fájdalmas búcsú és az utolsó napok történéseit is.

„Nekem olyan szép volt ő...”

— Éppen próbáltam a színházban a Menopauzát és főpróba hetünk volt. Minden nap mentem a kórházba. Tudtam, mert mondta is az orvos, hogy a vég be fog következni pár napon belül. Kimentem a próbáról és láttam, hogy egy csomó nem fogadott hívásom van. Tudtam, hogy a kórház, így az egyik ismeretlen számot visszahívtam. Az orvos vette fel és mondta, hogy sajnos… 

— mesélte a stúdióban a színésznő, aki ma is érzi édesanyja kezét a tenyerében.

— Bementem a kórterembe, ahol fehér paravánok voltak. A résen át láttam anyu arcát. Nekem olyan szép volt ő… Megsimogattam, megpusziltam és már hideg volt, mégis jó volt az érintés. 

— Nekem itt maradt a kezemben az anyukám keze… — tette hozzá Tóth Enikő, aki hozzátette, ma már tudja, amit addig csak sejtett, vagyis, hogy a köldökzsinór sosem szakad el egy anya és a gyermeke között.