Curtis a háború sújtotta Ukrajnában járt: „A szemükben láttam a fájdalmat…”

Curtis kettős érzésekkel a lelkében tért haza Kárpátaljáról, ahol egy kétnapos, jótékonysági turné keretében látogatta meg a háború sújtotta Ukrajna magyarlakta területeit. A rapper több iskolába is ellátogatott, és bármerre csak járt, hatalmas örömmel és szeretettel fogadták. Lépten-nyomon tapasztalta a háború nyomait, ami leginkább az ott élő emberek lelkében mutatkozott.

„Fájdalmas volt látni...”

– Kárpátalján ugyan nincsenek effektív háborús cselekmények, de a háború hatásai jól láthatóak és érezhetőek. Az első, ami szembe tűnt, a férfiak hiánya. 

Azt pedig egészen fájdalmas volt látni, ahogy este nyolc után elnéptelenednek az utcák és még az a kevés férfi is eltűnik, akiket nappal még elvétve láttunk. Ugyanis a hadsereg katonai rendészei járőröznek és keresik a bujkáló, hadköteles férfiakat – kezdte a Borsnak beszámolóját Curtis, aki bízik benne, hogy ha csak percekre is, de sikerült a háború árnyékában élő, szétszakított családok életébe némi örömet csempésznie.

„Könnyekig hatott az őszinte érdeklődés…”

– Végig azt éreztem, hogy a kárpátaljai magyaroknak nagyon nagy szükségük van az anyaország felől érkező mindennemű támogatásra. Elsöprő erejű volt az a szeretet, amivel fogadtak, bármerre is mentünk az elmúlt két napban. Alkalmam nyílt beszélgetni is az ott élő magyarokkal, akiknek már csak származásuk okán sincs közük ehhez a mindenkihez méltatlan háborúhoz. Egyikük elmondta, hogy ő például Oroszországban volt katona annak idején és soha nem érzékelte a két nemzet közötti ellentétet. Minden egyes koncert előtt egy nyílt kérdezz-felelekkel melegítettünk be, és bizony könnyekig hatott az az őszinte érdeklődés, amivel felém fordultak az emberek – idézte fel a rapper, aki több iskolát is meglátogatott az útja során. A gyerekekkel való találkozás pedig felkavarta a lelkét.

„Megpróbálják életben tartani a reményt”

– Az iskolákban nagyon különös érzés kerített hatalmába. Bár a gyerekek nem beszélnek a háborúról, a szemükben láttam azt a fájdalmat és félelmet, amivel a háború kezdete óta együtt kell élniük.

Itt is szinte csak anyukákat láttam, akik nap mint nap megpróbálják életben tartani magukban és a gyermekekben a reményt arra, hogy viszontlátják még a család férfitagjait, akiket besoroztak az ukrán seregbe. Ha arra gondolok, mit élhetnek át ezek a gyerekek, beleborzongok. Óhatatlanul is Doncsira gondoltam és megremegett a térdem… – mondta Curtis, akit a jótékonysági koncert és beszélgetéssorozatról hazafelé tartva értünk el.