Márió, a harmonikás vallomása: Izabella az én hátországom

Sugárzik a boldogság Márióról, ami nem véletlen, hiszen egy ideje ismét beköszöntött az életébe a szerelem, amiért soha nem lehet elég hálás az égieknek.

– Nagyon kiegyensúlyozott és harmonikus a kapcsolatunk, együtt is jól megvagyunk, de hagyjuk egymást kibontakozni. Az elején könnyen ment a csiszolódás, mert régről ismerjük egymást, mivel Izabella a sógornőm testvére. A csiszolódás minden kapcsolatnak kell, de szerintem nekünk emiatt volt könnyebb, illetve mert úgy is mondhatnám, hogy egy cipőben járunk, hiszen ő is elvesztette a párját – kezdte Márió a hot! magazinnak.

Ez fogta meg Izabellában Máriót

Mindenkinél fontos az első benyomás, amikor megismerkedik azzal, aki majd később a párja lesz – ez náluk is így volt.

– Elsősorban a bája és a viselkedése fogott meg, majd az egész lénye. 

 Fontos, hogy ha egy ilyen tragédia után egyedül maradsz, akkor nemcsak a saját dolgaidat kell nézni, hanem a gyermeké is fontos. A kislányom mellé társult Izabella kislánya is, akik nem voltak idegenek, hiszen a családon belül kiskoruktól fogva nemegyszer együtt voltak – mesélte az édesapa.

A rengeteg fellépés miatt, a folyamatos országjárás közben nehezen lehet minőségi időt szentelni a másik félnek.

– Májustól októberig, amikor szezon van, elég sokat van távol az ember, de mindketten kibírjuk. Izabella nem kísér el a fellépésekre, inkább a háttérből támogat: ő az én hátországom. Nem mondom, hogy nem néz meg egyszer-egyszer, de nem ragaszkodik hozzá, hogy ott legyen. Ha nincs meg a stabil háttér, az érezhető az emberen. Végigcsináltam egy szezont, amikor a feleségem már kórházban volt leukémiával, nagyon hosszú kezelésen ment keresztül. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyedül csináltam végig a szezont, mert voltak a szüleim, a testvérem, a család is, tőlük kaptam segítséget, de nélkülük nagy bajban lettem volna, főleg a gyerek miatt – mondta a harmonikás.