Elhunyt Galsai Dániel, Albert Györgyi utolsó szerelme

Híres, botrányokkal teli, nevetős-sírós, önpusztító szerelem volt az övék. Albert Györgyit és Galsai Danit egy világ választotta el egymástól, az egyikük a politikai paletta bal oldalán, a másikuk a jobbon helyezkedett el, egészen mást gondoltak a világról, mégis egymás karjaiban kötöttek ki. 

A kétezres évek elején, amikor nyilvánosságra került a szerelmük híre, számtalan interjút készített a híres párossal a Bors is. Györgyit és Danit sokat kérdeztük arról, hogy mi a fene lehet a közös bennük, de ők csak nevettek a kérdésen és azt mondták: ”annyira különbözünk, hogy végül kiderült, hogy teljesen egyformák vagyunk!” 

Igazuk volt, tényleg egyformák voltak. Mindketten imádták a kultúrát, a színházat, az újságírást, az intelligenciát, a tájékozottságot, a jó humort. Nagy szerelem volt az övék, aminek 14 évvel ezelőtt tragikus vége lett. 

Albert Györgyi egy tévés interjúra igyekezett 2008. október harmadikán, amikor a taxiban ülve megállt a szíve. 44 éves volt. 

Dani lelkileg belehalt a tragédiába, majdnem beleőrült… 

– Nem szeretnék élni! Elvesztettem a legfontosabb embert az életemben, nem tudom, hogy mi lesz ezután. Két ember halt meg a mai napon – mondta Albert Györgyi halála után néhány órával, aztán hazasétált, tollat ragadott és megírta az élete egyik legszebb és egyben legszomorúbb könyvét: ”Szerelmem, Albert Györgyi” címmel. 

A szerzeményben így beszél Györgyiről: 

– Ez is egy elkésett üzenet. Ezt a levelet már egy Rólad szóló könyvben írom – őszinte szerelmünk története ez, amely átüt majd a papíroson, és ez a papíros valamiképpen beborítja a cinizmus mérhetetlen mennyiségű papírhalmazát. Sok barátod volt, mostanra kiderült. Holnapra kevesebben lesznek. Mert Te tudod a legjobban, ahogy Hollywoodban mondják: „a show-nak mennie kell". Ez a könyv egy emlék Rólad, rólunk. Jó éjszakát, kicsi Györgyi! Tudom, nem hittél Istenben és Te is tudtad, hogy én viszont igen. Legyen ez egyszer nekem igazam! Előre mentél, a túlparton majd találkozunk. A történet folytatódik tovább, reményeim szerint az örökkévalóságig. Ölellek, Te buta, buta Kislány! A Te buta, buta kicsi fiúd: Dani.

Galsai Dániel az elmúlt 14 évben nagy elánnal dolgozott, igyekezett a fájdalmával nem törődni, a munkába temetkezett. Egészen a mai napig. Ma letette a tollat az író, hogy végre újra a kedvesével lehessen, immár örökké.