Megszólalt Fekete Dávid áldozata: „A légytől is rettegnie kell”

Miközben Fekete Dávid éppen egy győri luxuslakásban, a lábán nyomkövetővel „piheni ki” a 14 rácsok mögött töltött hónapot, addig a károsultjai erejüket megfeszítve próbálnak meg talpon maradni a sokmilliós átverés után. Vannak, akik mindenüket elveszítették, miután üzleteltek az egykori megasztárossal, és akad olyan károsult is, aki azt állítja, mindennap látja fia szemében a kérdést: Apucika, miért nem mehetünk haza?! Varga Jenő a higgadtabb károsultak közé tartozik, de nem sok jót kíván Fekete Dávidnak.

„A börtönben nagyon ügyesen vigyáztak rá”

– Rohadtul nem érdekel, hogy most hol van, bár bosszant, hogy egy szép és kényelmes lakás teraszán ücsöröghet ahelyett, hogy egy cellában töltené az idejét! Az vigasztal, hogy neki, még ha most nem is feltétlen látja így, rosszabb kint, mint bent – kezdte lapunknak Jenő.  A börtönben nagyon ügyesen vigyáztak rá, de elhiheti mindenki, hogy nálamnál jóval „komolyabb” emberek szeretnének vele elbeszélgetni, nagyon sok pénzről. Szerintem Dávid már attól is halálra rémül, ha egy légy nekiszáll az ablaknak... – mondta az üzletember, akinek alaposan átíródott a jövőképe, azóta, hogy az énekes 40 millió forinttal megrövidítette.

„Apucika, mennyit kell dolgoznom…?”

– Ha annak idején nem hoznak össze engem Feketével, akkor most én és a családom 40 millióval lennénk beljebb és nagyobb biztonságban tudhatnám a kisfiam jövőjét, mint most. Alaposan átrendezte az életünket... El kellett adnom a luxus telephelyemet. Azt az ingatlant, ahová a kisfiam született és ahol az első éveit töltötte. Gyakran autózunk arra és mindig összeszorul a szívem, amikor látom, ahogy a gyermekem vágyakozva nézi a kaput. Ilyenkor mindig rám néz és csak ennyit kérdez: Apucika, mennyit kell dolgoznom azért, hogy egyszer visszavásároljam neked…?! Erre mit tudok mondani? – tette fel a kérdést Jenő, aki sosem lesz képes megbocsátani Dávidnak, hogy így megvezette őt és a gyermekét is.

„Sosem bocsátom meg neki…!”

– Ez az ember járt a házamban, ott ült és evett az asztalomnál. Játszott a fiammal és egy fedél alatt aludt velem és a családommal. Szeretettel, bizalommal fogadtuk, és erre a szeretetre és bizalomra nevelem a kisfiamat is. Apaként most mit mondjak neki? Hogy felejtsen el mindent, amit korábban mondtam neki? Mondjam azt, hogy apának nem volt igaza és nem bízhat meg senkiben?!– Nos, nekem lehet csalódást okozni és persze én is kellettem ahhoz, hogy Dávid átverhessen, de azt, hogy a fiamat is átvágta, soha nem bocsátom meg neki. Maradjunk annyiban, hogy nem sok jót kívánok neki erre az életre...– zárta gondolatait Varga Jenő.