"Nagyon szeretlek apuci" - ezek voltak az utolsó szavai a magyar zenész lányának, másnap holtan találták

Ahogy arról a Bors is beszámolt, holtan találta a lányát Baracs János, a Neoton Família Sztárjainak basszusgitárosa. Viki nem reagált a telefonokra, ezért átment hozzá, de segíteni már nem lehetett a 38 éves nőn. Halálra itta magát.

– Az a szomorú, hogy tudatában voltam annak, valami nincs rendben, de mint minden szülő, ezt én sem akartam elfogadni, próbáltam bagatellizálni. Mégis, mi van abban, ha összejön a barátaival, elfogy egy üveg bor? Fiatalok, mikor éljenek, ha nem most? Ezt az ember hosszú ideig így kezeli – vallotta be a Retro Rádió Sztársáv című adásában a zenész, aki a Blikknek megdöbbentő őszinteséggel mesélt részleteket Viki betegségéről.

– A lányom alkoholista volt, ez az igazság, és sajnos, olyan ember volt, akin nem lehetett segíteni. Hiába próbáltuk, nem fogadta el a segítő kezet – sóhajtott Baracs, aki a fiával sokat beszélt arról, miért fordulhatott Vica – így becézte családja 38 éves nőt – az alkoholhoz.

Az első feleségem rákbetegsége, majd halála nagyon megviselte, Vica az utolsó pillanatig hitt abban, hogy azért engedték haza a kórházból, hogy meggyógyuljon. Nem így lett. Később egy szerelmi csalódás, majd az anyukám tavalyi halála is nagyon megviselte a lányomat

– sorolta a feltételezett okokat a zenész, aki mindent megtett, hogy könnyebbé tegye a lánya mindennapjait. Utólag már úgy gondolja, hibát követett el, hogy ennyire segítette, pátyolgatta.

– Természetes, hogy egy szülő mindent megtesz a gyerekéért, de be kell látni, hogy a túl sok segítséggel leneveljük az életről őket. Ha nem kell neki mindent megtennie azért, hogy előrébb jusson, hanem mindent megkap, mi marad? A buli – magyarázta a zenész.

Baracs valóban mindent megpróbált, hogy Viki életét megkönnyítse, fizette az albérletét, támogatta anyagilag akkor is, amikor évekig nem dolgozott, csak kifogásokat keresett. Pedig már ezek is intő jelek lehettek volna.

– Jelek az apró hazugságok, amiket sokáig nem vettem észre. Mindig megmagyarázta, miért nem ment el állásinterjúra, hol beteg volt, fájt a feje, hányingere volt. Erre szülőként persze, az a reakció, hogy pihenj csak. Fontos jel volt az ágyban töltött sok idő, a későn kelés, az, hogy a társasági élete nagyon beszűkült, a legfigyelmeztetőbb jel pedig a tagadás. „Vica, te iszol?” – hangzott a kérdés. „Nem!” – jött a válasz, amit elhittem – sorolta Baracs.

A végzetes nap előtt sem érezte úgy, hogy oka lenne gyanakodni

- Este beszéltünk, lelkesen mesélt arról hogy reggel lesz egy állásinterjúra, nagyon érdekelte ez a munka. Azzal tette le a telefont, hogy „nagyon szeretlek, apuci”. Másnap aztán, amikor már dél körül sem tudtunk róla, megnéztem a családi telefonos alkalmazásban, hogy merre jár. Otthon volt. A párom azt mondta, rossz érzése van, menjünk át hozzá – emlékezett a tragikus napra Öcsi, aki végül a lakásban holtan találta a lányát.

– Egy barátja úgy ment el tőle este hét körül, hogy Viki józan volt. A mai napig nem tudom, hogy a bizakodó telefonbeszélgetéstől miként jutott el odáig, hogy megigyon egy üveg viszkit, pedig megtette, mert ott volt mellette az üveg, és még egy félig tele borospohár is állt az asztalon. Annyi tervünk volt! Szeretett volna talpra állni. Végül mégis, ahogy a két hónappal később megkapott részletes vizsgálati eredményből megtudtuk, alkoholmérgezés végzett vele: 5,414 ezreléknyi alkohol volt a vérében, ez pedig már a szakirodalom szerint az élettel összeegyeztethetetlen mennyiség. (Az alkoholmérgezés szintje 2,5-4 ezrelék, 3,5-nél a mérgezett kómába esik – A szerk.) Nem tudom, mit csináltam rosszul, de valamit biztosan...

Baracs János nem részvétet akar kiváltani azzal, hogy nyilvánosság elé állt a szomorú történettel, hanem segíteni szeretne.

– A lányom halálánál értelmetlenebb dolog nincs a földön, és soha nem is leszek túl rajta, csak megszokni lehet, hogy ezzel a fájdalommal együtt éljünk. Azért beszélek róla mégis, mert ha egy fiatal észbe kap, ha egy levelet is kapok valakitől, aki azt írja, hogy emiatt hagyta abba az ivást, máris értelme lesz, hogy elmondtam a történetét.