Újra gyászol a hazai zenészvilág: Magányosan halt meg a legendás dalszerző

Bradányi Ivánnak a munkássága alatt mintegy kétezer dala került hangszalagra, slágereket írt színészóriásoknak, többek között Tolnay Klárinak, Márkus Lászlónak, Latinovits Zoltánnak, és a legelismertebb zenészeknek is: Máté Péternek (Ez majdnem szerelem volt; Ki tudja, miért?; Ma ősz van Velencében), Cserháti Zsuzsának (Ábrándozás; Maradj még; Senki nem vigyázz rám), Kovács Katinak (Egy nyáron át; Hogyha elhagysz; Indián nyár), és Korda Györgynek (Amíg csak élek; Engedd meg, hogy szeresselek téged; Jó, hogy rád találtam) is, aki a mai napig szeretettel gondol vissza az egykori jó barátra. 

– Sok dalt írt nekem és sok duettet nekünk, Klárikával – mesélte a Bors megkeresésére, Korda György – Ezek a slágerek elképesztő tempóban készültek. Ültünk a tévé előtt, néztünk valami filmet, mire Bradányi azt mondta: ”Gyuri! Megírtam egy dalt, az lesz a címe, hogy Szeptember volt. Mit szólsz?” Elképesztő, hogy egy papírcetlire írta, percek alatt… – emlékezett vissza, Korda György, aki így folytatta: – Akkoriban így teltek a napjaink. Iván egy cetlire firkált, fél szeme a tévén, Klárikám pedig kint a konyhában főzött valami jófélét. A brassói volt Iván kedvence.

Korda György szerint Bradányi Iván igazi tehetség volt. 

– Könnyed volt az életben és könnyed a munkában is. – mondta Korda – Gyönyörű élete volt és olyan csodálatos életutat hagyott maga után, hogy biztos vagyok benne, hogy a Jóisten nagyon szerette őt.

Bradányi Iván eMeRTon-díjat, Magyar Rádió- és Artisjus-életműdíjat is kapott, az igazi elismerésre, hogy legyen az életében valaki, aki feltétlen szereti, mégsem számíthatott. Magányosan élt. 

A Metropol április 19-én közölt egy beszámolót arról, hogy Bradányi Ivánért aggódnak az ismerősei, mert hirtelen eltűnt a törzshelyéről. A zeneszerző minden reggelét a Gellért fürdőben kezdte, ahova egyik nap nem érkezett meg. 

A patinás uszoda közössége egy nap hiányolni kezdte és amikor másnap és harmadnap sem ment, keresni kezdték. 

A Metropol információi szerint a fürdő személyzete kezdett kutakodásba, majd az egyik törzsvendég hozta a rossz hírt: „Iván bácsi” kórházba került. Mivel a zeneszerzőnek nincs családja, a fürdő dolgozói igyekeznek segíteni neki, hogy méltó körülmények között lehessen. 

Iván bácsi május másodikán csukta be örökre a dalszövegeket gyűjtő jegyzetfüzetét. A teste megpihent, az örök érvényű dalai azonban velünk maradnak. Akárhányszor felcsendül az Indián nyár, az Ez majdnem szerelem volt, vagy az Édes kisfiam, abban ott lesz Iván bácsi fáradhatatlan lelke is.