Szilágyi Tibor: Stephen Hawking fejében én játszom az Időt

– Amikor kiderült, hogy nem tud felkelni, akkor ez az ember azonnal felkelt. Zseniális figura volt, amit kigondolt, azt mindenképpen véghez vitte – mondta Pásztor Márk, akinek ahhoz, hogy Hawking karakterét megformálja, a fizikus kerekesszékes létet is meg kellett tanulnia.

A szerep testiségéből próbálok építkezni, és keresni a szituációk pontosságát. A kerekesszék, a testtartás, a dolgok matériája az, ami megadja a belső igazságot – vallja a színész, aki azt is elárulta, hogy ő bizony az iskolában nem remekelt fizikából. 

– A kötelező alap képletek nyilván megvannak, de sok mindenre nem emlékszem. Ami az átmenő jegyhez kellett, azt megcsináltam, de inkább olvastam, vagy színjátszóra rohantam. Arra tisztán emlékszem, hogy egy színjátszó próba előtt, amikor elkértek fizika óráról ez volt a válasz: „legalább olyannal foglalkozik, amiben jó” – emlékezett nevetve a színész, és még azt elárulta, hogy az asztrofizika azonban mindig érdekelte. 

– Nyilván olyan szinten sosem foglalkoztam vele, hogy érdemes legyen említeni, de az űrkutatással kapcsolatos cikkeket a mai napig elolvasom.

Kálloy Molnár Péter azonnal igent mondott a rendezésre, amikor Oberfrank Pál igazgató felkérte. 

– Mindig feladatomnak éreztem, hogy a hátrányos helyzetű emberekről szólni kell! Ha csak egy embert győzünk meg egy alkalommal, hogy jobban oda kell figyelni rájuk, akkor már megérte – mondta a rendező.

Szilágyi Tibor egy igazán különleges karakter szerepében jelenik meg az előadásban. Stephen és az Idő első találkozásánál elkezdődik egy dialógus, ami azért is fontos, mert Stephen a gondolataiban beszélget magával és legnagyobb kétségének az időt éli meg. 

Óriási, hogy egy ekkora zseni elméjében, gondolataiban megjelenek a saját kétségei között. Ez egy csodálatos színészi feladat – vélekedett a Kossuth- és Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művészt művész.