Jakupcsek Gabriella: Szeretnék még sok időt tölteni a kamaszlányommal

– Milyen volt a 2021-es év Ön számára?

– Nem volt rossz, mert nagyon jó feladataim voltak. Be tudtam fejezni a könyvemet, ami karácsonyra jelent meg, megy a műsorom, és még pihenni is sokat tudtam. Volt egy szabad nyaram a kislányommal, ősztől pedig újra sokat dolgoztam. A bizonytalanságos és a tervezhetetlenséget viszont nehéz megszokni.

– Nemrég síelni volt. Hogy érezték magukat?

– Ez egy nagy csapatos kivonulás, évek óta hagyomány nálunk, de sajnos a járvány miatt a tavalyi év kimaradt. Nagyon örültünk egymásnak. Karácsony előtt négy nappal szoktunk elutazni, ilyenkor készen hagyunk magunk mögött mindent, és miután visszaértünk, csak a díszítések várnak ránk. Érdekes volt látni, ki hogyan reagált két év után a közösségi élményekre.

– Ez azt jelenti, hogy az év hátralévő napjai csak a pihenésről szólnak?

– Igen, de korán kezdem a munkát, január 5-én már forgatok. Jelenleg is folynak az adások levelezései. Tele vagyok tervekkel, vágyakkal, és mindig nagy izgalommal tölt el, hogy ezeket megvalósíthassam. Jó lenne jövőre értelmes műsort csinálni, örülnék, ha jönnének be új típusú munkák, mert ezek mindig földobnak. Szeretnék még sok időt tölteni a kamaszlányommal, és megmutathatni neki mindent, amin én is felnőttem. Most kerül abba a korba, amikor megnyílik a világ előtte, és mellette szeretnék lenni.

– Mit üzenete van a 2022-es évre?

– Az egyik, hogy ne legyen senki önjelölt tudós, hanem bízzunk egymásban annyira, hogy mindenki a saját szakterületén oldja meg azt a problémát, amibe belekerültünk. Nagyfokú bizalomra kényszerít minket ez a helyzet, és ezt érdemes elfogadni, másképp nem tudunk ebből kilábalni sem egyénenként, sem közösen. A másik, hogy senki ne mondjon le a kapcsolatrendszeréről, mert a korlátozásokkal párhuzamosan az életünk telik. Mindent meg lehet csinálni, csak most más útvonalon kell haladni. Aki lemond róla, azt jelenti, hogy feladta az életének ezen éveit, és szerintem annyi időnk nincs, hogy ezt megengedhessük magunknak.

– Hogyan tervezi az idei ünnepet?

– Az elmúlt években mindig egy kicsit más volt a karácsony. Idén Szenteste a nagyobbik fiam, a nagyobbik unokám és a nagymamák lesznek nálunk. 25-én szigorúan, egész nap pizsamában leszünk itthon a lányommal, Emmával és a férjemmel hármasban. 26-án pedig mindenki érkezik hozzánk ebédre.

– Van olyan hagyomány, ami az ön családjára jellemző?

– Én mindig, minden évben nekifutok, hogy mást csináljunk, találjunk ki új dolgokat, de a család általában leszavaz.

– Van olyan étel vagy ital, ami kötelező eleme a karácsonyi menünek? 

– A bejgli és borleves desszertként mindig van a menüben. Persze próbálok kísérletezni, idén újdonság lesz a francia halleves, de készül majd magyaros halászlé is az asztalra.

– Előre szokott készülni az ünnepekre, vagy az utolsó pillanatban szerzi be az ajándékokat?

– A hónapokon át gyűjtögetem a meglepetéseket, volt amit már nyáron megvettem. Dugdosom a lakásban, majd jól elfelejtem, hogy megvettem. Történt már olyan, hogy januárban vettem észre, hogy valamit nem adtam oda.

– Idén a koronavírus miatt máshogy ünnepelnek majd, mint eddig? Lesz olyan hagyomány, amit a körülmények miatt át kellett alakítani?

– Tavaly nagyon sokat gondolkodtunk, hogy az idősebbek miatt hogyan karácsonyozzunk. Idén talán egy fokkal könnyebb már, de a random összejövetelek megszűntek. A szűk családdal ünneplünk, vigyázva egymásra.