Brutális balesetet szenvedett Pintácsi Viki, kifordult az ujja

Pintácsi Viki abban az utcában esett el, ahol lakik. Próbálta kivédeni az ütközést, de szerencsétlenül ért földet.

Egyik pillanatról a másikra már csak azt vettem észre, zuhanok. Sajnos rosszul támaszkodtam le, így a bal kezem középső ujja 45 fokban kifordult. Szörnyű látvány volt, azt hittem, hogy eltört. Egy fiatalember azonnal a segítségemre sietett, ő hívta fel a fiamat a telefonomról. Hazakísért a gyerekem, és egy ismerősömmel, autóval mentünk a balesetibe – mesélte a részleteket a Borsnak.

Az énekesnő két órát töltött a Honvédkórházi baleseti sebészetén, és több vizsgálaton esett át.

– Ahhoz képest, hogy az egészségügy dolgozóin hatalmas teher van, és nagyon sokan voltak, gördülékenyen ment minden. Röntgenezni kellett a kezem, kiderült, hogy nincs törésem, majd leültettek, és mire kérdezni tudtam volna tovább, rántottak egyet rajta, sikítottam egyet, és az ujjam újra egyenesen állt – mesélte érdeklődésünkre.

Viki több helyen felületi sérülést szenvedett, csak azután hagyhatta el a kórházat, miután ellátták a sebeit, és kapott tetanuszt oltást is.
A fájdalmaim nem elviselhetetlenek, de a kezem nagyon feldagadt. Nem bírom ökölbe szorítani a bal kezem, ezért nem tudok sajnos vezetni. Az arcom, a bal térdem és könyököm sérült jobban meg, idő kell, mire a sebek begyógyulnak. A fellépésekhez csak a jobb kezemre van szükség, hogy a mikrofont megragadjam, így nem kell lemondanom hétvégi munkáimat – fűzte hozzá.

A háromgyermekes édesanya úgy gondolja, az univerzum küldött számára egy kisebb jelet, amit nem hagyhat figyelmen kívül. Meg kell fejtenie, mit kell tanulnia a történtekből, abban már most biztos, valamin változtatnia kell.

– Az élet összes területén ki kell állni magunkért, legyen szó a munkáról, családról, kapcsolatokról, bármiről. Nem mindig azt kell néznünk, hogyan kell másokat szolgálni. Lehet, hogy nekem egy picikét vissza kell venni a tempóból, bár a hosszú pandémiás időszak után még nem is tudtunk teljes mértékben visszaszokni az régi életünkbe. Az biztos, a kevés szabadidőben is olyan tevékenységet kell végezni, ami kikapcsol, hagyni kell időt a feltöltődésre. A családom megnyugtatott, tornacipőben is csinos vagyok, így egyelőre maradok a sportos lábbeliknél.