Balázs Andi a trollok ellen harcol: Ha nagy a fejem, kissebbítem, ha ritkás a hajam, kopasz képet teszek ki

Balázs Andi a Borsnak mesélt arról, miért szánta el magát erre a fontos lépésre.

– Gyerekként engem is csúfoltak az iskolában, azonban akkoriban még nem létezett internet. Otthon nem kellett tovább foglalkoznom vele, biztonságban éreztem magam a szüleim mellett. Szerencsés helyzetben voltam, mert mindent meg tudtam beszélni velük, ők pedig segítettek feldolgozni, ha valami rossz történt velem. Az online tér miatt viszont a bántalmazás a tanítás végeztével sem szűnik meg. Gyakran a szülő és a pe­dagógus sem tud róla, hogy valakit piszkálnak a többiek. Nem bánnám, ha benne lenne a tantervben az erről való kommunikáció oktatása. Sok mentális, pszichés és fizikai tünetekkel járó betegség alapját képezi, mégsem beszélünk róla eleget.

Fiataloknak segít

Négy éve tanít fiatalokat, önismereti és önfejlesztő órákat tart nekik, így rengeteg ilyen problémával találkozik.

– A gyerekek elmesélik, minek vannak kitéve napi szinten. Az iskola után a csúfolódás tovább folytatódik a neten. Ez nagyon súlyos következményekkel jár. Szétszórttá válnak, nem teljesítenek jól, elszigetelődnek a barátaiktól. Ha segítségért fordulnak a tanárokhoz, az iskolaigazgatóhoz, sok esetben azt a választ kapják, hogy intézzék el egymás között. Többnyire a szülők is félvállról veszik a dolgot, illetve nem tudják, mi történik, mert a gyerek eltitkolja előlük. Beszélni kell róla, ez a megoldás kulcsa. A jelenség nemcsak a gyerekeket érinti, sok esetben fordulnak hozzám zaklatásnak kitett felnőttek is tanácsért.

endszeresen tesz lépéseket az online zaklatás ellen a TikTokon és az Instagramon. Mivel hatalmas követőtáborral rendelkezik, ha jelent egy fiókot, mert olyan tartalmat oszt meg, annak súlya van.

View this post on Instagram

A post shared by Balázs Andi (@balazsandi)

– A diákok hatvan százalékát érte már bántalmazás az interneten, de szinte eltilthatatlanok tőle, főként az online oktatás miatt. Kérdés, hogy a szülő mennyire tud figyelni arra, hogy a gyerek mit csinál a közösségi felületeken. Nemrég egy 12 éves, rendkívül tehetséges fiút próbáltam megvédeni, aki élő adásban zenélt. Elképesztően undorító, mocskolódó és bántó kommenteket kapott. Nagyon kedvesen kifaggattam, hogy van-e mellette felnőtt, aki moderálja ezeket a hozzászólásokat. Azt válaszolta, hogy nincs, de nem mindegyik bántja meg. Éreztem, hogy nem így van. Megkerestem azt, a fotóján egyébként a kislányával boldogan pózoló férfit, aki gusztustalan, nyomdafestéket nem tűrő dolgokat írt neki. Megkérdeztem tőle, hogy uram, ugye felfogta, hogy ő egy gyerek? Visszaszólt, hogy mi közöm hozzá. A tudtára adtam, hogy én egy felnőtt ember vagyok, aki tudni szeretné, hogy normálisnak érzi-e magát. Jelentettem a fiókját, ami három nap múlva megszűnt. Szerintem ő maga törölte.

Megkapta a magáét

A kinézete miatt neki is rendszere­sen beszólnak, de viccesen reagálja le a dolgokat.

– Nem mindenki tudja ilyen könnyedén kezelni ezt az egészet, ezért úgy gondol­tam, megmutatom, miként érdemes. Ehhez egy alkalmazást hívtam segítségül. Az mondták, nagy a fejem, ezért egy „plasztikai sebész segítségével kisebbíttettem”. Azzal piszkáltak, hogy ritka a hajam, ezért készítettem egy olyan videót, amin kopasz vagyok. Szoktam néha megjegyzéseket kapni a magas homlokomra, ezért úgy döntöttem, hogy „változtatok” rajta. Egy diadémmal takartam el. A mások külsején való gúnyolódás az óvodában volt divat.