Tordai Teri: A színészet egy hosszútávfutó magányosságával egyenlő - Interjú

Van már többek között Kossuth-díja, Jászai Mari-díja – a Filmakadémia kitüntetésének azonban legalább annyira örült, mint az előbbieknek.

Jobban örülök, mintha fiatalabban kaptam volna meg, mert ez nem egy produkcióért, egy alakításért szól, hanem azokért a szerepekért, amelyeket ez idő alatt eljátszhattam. Az az érdekes, hogy én a filmezéssel kezdtem a színművészetet. Húszéves voltam, amikor Keleti Márton rendezésében az Esős vasárnap című filmben szerepet kaptam. Később pedig rengeteg olyan rendezővel dolgoztam, akiknek a filmjeit bármikor le lehet vetíteni, mert még mindig aktuális. A közönség is mindig szerette ezeket a filmeket, és ez jó érzés. Nagyon örültem a díjnak.

A díjátadáson mi volt a legkülönlegesebb pillanat?

Az, hogy a laudációra a lányomat, Lillit kérték meg, és én erről nem tudtam. Kedves és humoros emlékeket mesélt el a gyermekkorából, amelyekre én szintén kedves történetek emlékét elevenítettem fel. Az egész végül egy spontán produkció lett, ami úgy érzem, nemcsak számunkra volt megható, hanem mindazoknak is, akik ott voltak. Olyan érzés volt, mintha ott és akkor átadtam volna a stafétabotot a lányomnak. Gyönyörű, de nehéz pálya a miénk, bevallom, eleinte féltettem is ettől Lilit, de a sikerei a választását igazolták. A díj alkalmából pedig a legkisebb unokámtól, Dórikától két szál harangvirágot kaptam, amit az erdőben szedett. Rajzolt nekem két kutyát, mert nekik és nekem is van egy-egy kutyám, és odaírta az édesanyja segítésével: „Dórikától”. A lányom külön is átadott nekem egy gyönyörű boríté­kot, amiben benne volt egy szép levél. A levelezés talán máshol nem divat, de én az édesanyámtól vettem át, tovább­adtam Lili, majd az unokák felé.

Manapság levelezni elég különleges formája a kapcsolattartásnak.

Mi egy levelező család voltunk. Amikor Budapesten kollégista lettem, édesanyámmal rendszeresen levelet váltottunk, mert ő Egerben maradt. A járvány másfél éve alatt pedig újra megtanultam levelezni. Ha nem tudtam találkozni az unokáimmal, akkor a születésnapjuk, névnapjuk alkalmából is írtam nekik. A távolságtartás miatt nehéz volt az elmúlt időszak, de a szeretet és az odafigyelés megvalósítható volt.

Hogyan döntötte el, hogy színésznő lesz?

Egerben nőttem fel, ott úsztam és balettoztam, és szerettem volna táncosnő lenni, de túl magasra nőttem. Budapesten tanultam tovább a tanítóképzőben, és közben sok szavalóversenyen vettem részt. Egyszerre természetesnek látszott, hogy a színművészeti főiskolára jelentkezzem. Furcsa módon nem foglalkoztam azzal, hogy felvesznek vagy sem. Valahol az  volt bennem, hogy játszani szerettem volna.

A család mit szólt a dönté­séhez?

Édesanyám rám bízta, hogy hogyan megyek tovább. Ők nem ismerték a színészi pályát, így nem is óvtak ettől. Amikor azonban valaki rálép erre az útra, megismeri, hogy nehéz: egy hosszútávfutó magányosságával egyenlő. Vannak sikeres és vannak csendes periódusok, és nehéz megtalálni az egyensúlyt az életben.

Önnek hogyan sikerül megtalálni az egyensúlyt?

Csupa olyan filmben és színházi előadásban játszom, amit az emberek megjegyeztek. Az Újszínházban ma is folyamatosan játszom. Mert nekem a színház a családom, pedig van lányom és három unokám. Egy mosolygós nagymama vagyok, akivel remélem, jó találkozni. Mert csak ott vagyok, mint egy kandalló, akinek el lehet mondani azt, amit az unokák éppen meg akarnak osztani velem. A család a legfontosabb. A családért mindent megteszek. De, mondhatni, két családom van, mivel színésznő is vagyok, várom a szeptembert, hogy folytassam az előadásokat. Egyszerűen örömet szerez a színészi pálya, mert azt csinálom, amit szeretek. Ügyelek arra is, hogy megőrizzem a szellemi frissességemet és a fizikai erőnlétemet. Már reggel hétkor kint vagyok a Komjádi uszodában, és leúszom az 1000 métert. Kényszerítem magam arra, hogy kondícióban maradjak. A társasháznál, ahol élek, egy kertet alakítottam ki, ahol én ültettem el a fákat. A kerítést borostyánnal futtattam be. Örökzöld növényeket ültettem. Nekem ilyen a lelkem, ami Egerben a családi otthonban hatott rám, az határoz meg.

Mivel tölti a nyarat?

A nyáron 5-6 fellépésem lesz. Lilivel folytatjuk a Nőkből is megárt… című darabot. Különben itthon vagyok, olvasgatok, és feltöltődöm szellemileg és lelkileg. Arra törekszem, hogy átadjam azt a pozitív életszemléletet, hogy van előre, hogy keresd meg a jót, keresd meg a szépet. Tóth Julianna