Jónyer István alig várta, hogy behívják az oltásra – interjú

Mikor gondolt arra, hogy beoltatja magát? Egyáltalán, ön szerint szükség van az oltási kampányra?

Amint lehetett, azonnal regisztráltam. Én nem vagyok orvos, de pontosan tudtam, hogy egy ilyen szörnyű, halálos áldozatokat követelő világjárványt csak oltással, tömeges vakcinázással lehet legyűrni. Szóval, nem volt kérdés, hogy kell az oltás, és ameddig vártam a „behívóra”, csak úgy, a magam szakállára, én is megkezdtem a kampányolást az ismerőseim között. Szerencsére nyitott fülekre találtam. A barátaim, a világbajnok társaim is felvették már legalább az első oltást, én magam már a másodikon is túl vagyok.

Volt valamilyen, akár kellemetlen érzése az oltás után?

Nem is éreztem, amikor megszúrtak. Igaz, mondta az orvos, hogy pihenjek egy kicsit az oltást követően, de bevallom, ezt a kérését nem igazán teljesítettem. Jól éreztem magam és most is kiválóan vagyok, teszem a dolgomat, persze a legnagyobb körültekintéssel, mert hiába lettem már védett, az ördög nem alszik.

A családját behívták már?

Az asszony is túl van az oltáson, a nagylány még várja az értesítést. Remélem a gyerek is mihamarabb megkapja a vakcinát és akkor már ő is belekerül azok közé, akik – csendben és név nélkül – de kampányolnak azzal, hogy felvették az oltást.

Mit szólt ahhoz, hogy kínai oltóanyagot kapott?

Nagyon örültem neki, mert meggyőződésem, hogy a legjobb, amit eddig bevetettek a koronavírus ellen. Hallottam én is, hogy többen nem szeretnék ezzel vagy azzal beoltatni magukat, de szeretném az orvosokat, például Szlávik doktort idézni, miszerint „csak az az oltás jó, amelyet már beadtak”. Én most kínai segítséget kaptam, köszönet érte. Beszéltem is néhány napja az egyik volt kínai ellenfelünkkel, s külön megköszöntem neki, hogy segítenek nekünk magyaroknak, hogy mielőbb legyőzzük a gyilkos vírust. Csak annyit válaszolt, hogy szívesen, de hozzá tette, a phenjani világbajnokságon elszenvedett vereséget, amikor mi legyőztük őket, sohasem bocsátja meg – búcsúzott nevetve Jónyer István.