Esztergályos Cecília: A férjem nélkül nem tudom, mit kezdenék magammal – interjú

Hamarosan 78 éves lesz, de bátran letagadhat a korából. Hogyan tud ennyire fitt maradni?
Mióta az eszemet tudom, táncolok. A tánc az, ami egészségesen tart. Amúgy minden „kötelező” mozgásformától irtózom, most is csak maximum 750 métert sétálok, azt is azért, mert a koromból adódóan muszáj. De nem tudok biciklizni és a gyaloglás sem tartozik a kedvenceim közé. Szerintem a szellemi egészség a kulcs, ha azt karban tartjuk, akkor a testünk is fitt, egészséges marad. Meg persze legyünk mindig pozitívak, még akkor is, ha néha nehéz.

A pandémia alatt miből tud töltekezni, erőt meríteni?
Festek, agyagozom, kerámiázom. Teljes mértékben kiélem a kreativitás iránti vágyamat. Szeretnék majd kiállítást is nyitni ezekből az alkotásaimból. Húsz fejet alkottam, ami mind a színházhoz köthető. Van szép és csúnya arc is. Valamennyit az emlékezetemből merítve készítettem el. Most, míg beszélünk is éppen formálódik újabb hat fej.

Mit szól ehhez a kiapadhatatlan, áradó alkotói energiához a férje?
35 éve élek együtt Péterrel. Ha ő nem lenne, nem is tudom, mit kezdenék magammal. Most is ő gondoskodik rólam, elmegy bevásárolni, amíg én itthon lehetek biztonságban és alkothatok. Rá mindig támaszkodhatok, ott van velem minden pillanatban.
Mi ennek az irigylésre méltóan jó kapcsolatnak a titka?
Tolerancia, elfogadás, szeretet és nem utolsósorban az élni és élni hagyás elve. A mi titkunk ez. Hagyjuk, hogy a másik levegőhöz jusson, ugyanakkor annyira szeretjük egymást, hogy mindig itt vagyunk egymásnak. Olyan házasság, párkapcsolat nem létezik, ahol ne lenne a másiknak bosszantó tulajdonsága. Az én Petimnek is van. A zenész múltjából adódóan például néha a kezével dobol, de nem azt látom benne, mennyire bosszantó, hanem a kezét nézem, milyen szép, mennyi csodás ritmust, zenét létrehozott már vele. Ha megtaláljuk az igazit, akit teljes mértékben elfogadunk, akkor nincs olyan, hogy bosszantó tulajdonság. Csak szerethető.

Milyen tervei vannak erre az évre?
Ha megélem a születésnapomat, amit szeretnénk csendben, békességben megünnepelni, akkor utána várom az ajándékot, amikor ismét játszhatok. Egyébként ugyanúgy élni fogom a mindennapjaimat, mint máskor. Sokan fordulnak hozzám, és általában erőt adok másoknak a pozitív hozzáállásommal. De valóban így kell élni az életet, másként nem lehetünk boldogok. A rosszat, a negatívumot el kell engedni, továbblépni és megélni a pillanatot, amiben éppen vagyunk.

Hihetetlen, de közel hatvan éve színpadon van. Melyek voltak az ön számára a legemlékezetesebb pillanatok?
Pont most vasárnap megy le a Hogy volt? című műsor, ahol Radványi Dorottyával és Sztankay Ádámmal az elmúlt hatvan évemet idézzük fel. De annyi minden történt már az életemben, hogy nem tudnék csak egy-két fontosabbat kiemelni.

Persze jól­esett egy kicsit nosztalgiázni, és mindegyiket szerettem, amit fölidéztünk az adásban. Remélem, hogy tovább bővül még ez a lista, és habár november óta be vagyok zárva a házba, bízom benne, hogy lesz még alkalmam közönség elé állni. Nekem ez lebeg a szemem előtt jelenleg. Ilyen évem ugyanis még nem volt, hogy ennyire keveset legyek színpadon. De ezt is el kell tudni fogadni. Különben is, a múlt az nálam múlt, én mindig előre tekintek.

Névjegy

Született: 1943. január 26., Budapest
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, táncművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja
Férje: dr. Fonyódi Péter
1960-ban az Állami Balettintézetben végzett, mint balettművész, majd 1963-ig a Pécsi Balett szólótáncosnak szerződtette. 1968-ban végzett a Színház- 
és Filmművészeti Főiskolán.
A Thália Színház, a Nemzeti Színház, a Veszprémi Petőfi Színház, a József Attila Színház társulatához tartozott. 2014-től az Újszínház tagja. 
A Família Kft. című tévésorozat állandó főszereplője volt.
Pályafutása során közel kétszáz filmben és színdarabban játszott.