Gaál Noémi: Változtattam a szerelemért – interjú

Már nem ott, nem úgy él, nagyot fordult az utóbbi nyolc hónapban az élete.

Így van, Tamással élek együtt, hozzá költöztem egy családi házba. Vannak olyan élethelyzetek, amelyek változást generálnak. Ebben több minden benne van, praktikus, kényelmi döntés is. De a legfontosabb, hogy így tudunk a legtöbb időt együtt tölteni.

Hogyan viseli a változást?

Jól! (nagyon nevet) Hát, hogy viselném? Ez nem teher, hanem boldogság. Az éle­temnek más ritmust adott, az időbeosztásomat is át kellett alakítani. Ennyi rugalmasságnak kell lenni bennünk, boldogan, önszántunkból. Ha ez nincs meg mindkét félben, akkor az a kapcsolat nem lesz sokáig működőképes. Összehangoltuk a hétköznapjainkat. De ez sem olyan nagy megoldandó feladat, kihívásnak sem mondanám.

Más lett, nevetősebb. Két évtizede ismerem, de ekkora változásra nem emlékszem az életében.

Mosolygós voltam mindig. Tamás mellett tanulom, hogy hogyan kezeljem könnyebben, mint eddig a problémákat. Ennek köszönhetően kevésbé viselnek meg dolgok, de nem a karakterem, a szuverenitásom vesztem el, egyszerűen másként működöm Tamással. Ebben nincs meglepetés, egy kapcsolat oda-vissza kölcsönhatás. A talpraesettségem megmaradt, az alapvető hozzáállásom ugyanaz az élethez, ugyanazokat a morális értékeket vallom.

Szerelmes!

Most komolyan!? Hát persze, hogy szerelmes vagyok! Hogyan másként lehetnék egy kapcsolatban?! Hogyan mondhatnám, hogy helyén az életem, boldog vagyok?!

Annyira örülök!

Általában ezt a visszajelzést kapom. A környezetem, akik kedvelnek, szeretnek, annak örülnek, ha boldog vagyok, ez azt jelenti, hogy jó emberek vesznek körül.

Mi mindent kapott Tamással?

Mármint a boldogságon túl?! Tamásnak van gyermeke, egy nagyon helyes tinédzser lány. Kell az ő nyitottsága, elfogadása, de, ha én is úgy állok hozzá, akkor bízom benne, hogy ezt kapom vissza. Velünk van sokat, jól érezzük magunkat hármasban is ! 

De ezúttal visszafogottabban szeretnék csak mesélni a hétköznap­jainkról, mert Tamással meghúztunk egy határt, például hogy ő egyelőre a háttérben marad. Óvatosan kezelem. Jövünk, megyünk együtt, láthatnak minket, beszélek is róla, de csak ennyit, többet nem.

Azt még mondja el, hogyan találkoztak?

Amíg nem állt elém, hogy szeretne megismerni jobban, már addig is voltak véletlen találkozások. Tíz, tizenöt éve egy munka kapcsán találkoztunk először, beszélgettünk lehetőségekről, de aztán nem lett folytatás. Emlékeztem a nevére, és, hogy volt ez a megkeresés. Majd mindenki élte az életét, aztán nyolc hónapja összefutottunk egy vásárlás közben. Néhány hét múlva pedig ő kezdeményezett.

Mivel vette le a lábáról?

Természetesen nem csak azzal, hogy egy csokor fehér tulipánt tett a szélvédőmre. (nevet) Megvan köztünk az a rezgés, ami a szerelemhez kell, jó mellette létezni, pozitív életszemlélete, kisugárzása és humora van, amivel többek között levett a lábamról. A bizalom, a tisztelet alap, kell az alkalmazkodás, az elfogadás, az empátia, ezek nélkül nem lehet kapcsolatban létezni.