Csonka András: Sosem plasztikáztatnék!

Egy-egy retró sláger sokunk számára meghatározó, hiszen az első csókra, bulira vagy vörösboros kólára emlékeztet.

Évek óta hódít itthon a műfaj, a hőskor sztárjai közül viszont sokan már az égi színpadon bizonyítanak.

Épp ezért a nagy öregek mellett az utánuk következő generációkból is mind többen ápolják a hagyományt, mint például Szikora Róbert vagy Csonka András, akik szintén fellépnek az 50+ éves Táncdalfesztiválon a Papp László Sportarénában.

– Nézzük meg, hogy mennyire kortalan a műfaj, és bennünket is kortalanná tesz. Egy-egy táncdal, retró sláger közös nyelv lehet több generáció között. A mai szá­mok zöme két-három évig si­keres, utána kevesek tudják már megmondani például az előadóját.

Jó példa erre a Despacito című dal, aminek az énekesére nem vagyok benne biztos, hogy mindenki emlékszik – mond­ta Csonka András, aki nem bánja, hogy már az ő feldolgozott slágerei is retrónak számítanak.

A Ding Dongot vagy az Áll meg, kislányt valamiért a kilencvenes évek óta szívesen hallgatják az emberek. A mai dalok többségének talán nincs egyedi dallama vagy szövege, ezért merülnek olyan gyorsan feledésbe, mint amilyen gyorsan születnek – tette hozzá Pici, aki január 16-án már az 55. születésnapját ünnepli.

Nem szoktam nagy ügyet csinálni a születésnapomból. Nem kerek szám, még csak félúton járok ahhoz. Nem harcolok görcsösen az idő ellen, hiszen az arcunkon látszik az életünk. A nagymamám 91 évesen halt meg, és egy egyszerű arckrémen kívül semmit se használt, gyönyörű volt még időskorában is. Egyre divatosabb a férfiaknál is a plasztika, de az én hipochondriámmal kizárt. Számos rossz példát láthatunk a sztárvilágban, gondoljunk csak Mickey Rourke eltorzult arcára.

Fizikailag viszont formában kell magam tartani, és nem csak a saját hiúságom miatt: például egy háromórás Mary Poppins-előadást végigcsinálni igazi kihívás, mivel szteppelek, és szó szerint a plafonon ló­gok közben.