Visszatérését tervezgette Ambrus Zoli – videó

Címkék

F. Zs., uv

Létrehozva: 2019.07.11.

Bár alkalmi munkákból élt, sosem mondott le a zenélésről. Az elmúlt tíz év fájdalmait kiírta magából, és visszavágyott a színpadra.

Forrás: Bánkúti Sándor

2005-ös autóbalesete után már nem sikerült egyenesbe hoznia az életét a vasárnap elhunyt Ambrus Zolinak, a koponyatörése utáni nehézkes felépülés magán- és szakmai válságot is hozott számára. 18 év után elvált, és imádott zenekarából, az Irigy Hónaljmirigyből is kivált, és haláláig alkalmi munkákból élt. Hol pultozott egy barátja kocsmájában, hol festett, burkolt, minden lehetőséget megragadott.

– Alkalmi munkákból élek, de remélem, újra lesz majd valami normális pénzkereseti lehetőségem, mert a családomat is el kell tartanom. Hiányzik a mirigyes korszak, anyagilag is és bulizás szempontjából is – mesélte korábban a Borsnak a zenész, akinek mégis az egyetlen dolog, ami mosolyt csalt az arcára, a zene volt.

Segédmunkásként is naponta gitárt ragadott, és barátja stúdiójában zenéket írt, hogy ahogy ő fogalmazott: „színvonalat hagyjon maga után”. Álmát, a nagy visszatérést azonban soha nem adta fel.

Munkatársunk utoljára két évvel ezelőtt egy karaoke-bárban futott vele össze, ahol egész egyszerűen megállt az idő a csodálattól, amikor az egykor ünnepelt sztár belekezdett Charlie egyik nótájába.

Összetörtek a gyásztól a zenész gyermekei

Ambrus Zolinak egy fia és egy lánya van, a két gyermekével nagyon szoros viszonyt ápolt. Gábor és Nóri ugyan már felnőttek, de nem telt el nap, amikor ne beszéltek volna az édesapjukkal, igyekeztek az utolsó percig tartani Ambrus Zoliban a lelket. A gyerekek tudták, hogy az édesapjuk nagyon beteg, éppen ezért rendkívül nehéz hónapokon vannak túl, hiszen végig remélték, hogy sikerül fizikailag felépülnie. A gyermekei szeretete tartotta a lelket Zoliban, miattuk akart mindenáron meggyógyulni. A harcot azonban elvesztette. Lapunk információi szerint Nóri és Gábor csendben gyászolnak, csak a legszűkebb baráti körükkel osztják meg a fájdalmukat. Ahogy régen – hiába volt ünnepelt sztár az apukájuk –, most is kerülik a nyilvánosságot, nem akarnak beszélni az érzéseikről. Gáborral ugyan sikerült felvennünk a kapcsolatot, de azonkívül, hogy megköszönte a részvétnyilvánítást, nem tudott mit mondani. Még friss a seb, még mindennél erősebb az édesapjuk halála okozta űr.