Gaál Noémi: Túl vagyok a szakításon

Szakítani sosem egyszerű, függetlenül attól, hogy ki kezdeményezi a szétválást. A változást pedig mindenki máshogy dolgozza fel. A férfiak általában bulikkal, alkohollal igyekeznek felejteni, míg a nők barátnőikkel lelkizve itatják az egereket, és a szakítás utáni gyászidőszakban kortól függetlenül is olyan furcsaságokra képesek, mint az ex közösségi oldalról való törlése, tiltása, kizárva ezzel a véletlen virtuális találkozás lehetőségét is.

Nos, Gaál Noéminél ilyen szóba sem jöhetett, ugyanis a bá­jos időjós azon ritka kivételek közé tartozik, akiknek egyetlen profilja sincs semmilyen közösségi oldalon.

– Más típusú ember vagyok, egyszerűen nem vagyok alkalmas egy közösségi háló működtetésére, de szerintem nem is követtem el ezzel olyan nagy hibát. Gazdaságilag lehet, hiszen sokan ügyesen profitálnak ebből, de én a mai eszemmel is azt mondom, nem érzem sem szükségét, sem hátrányát – kezdte Noémi, aki a Borsnak  megsúgta: ha már a nevében álprofilt működtetnek a Facebookon, örülne, ha aktuálisabb lenne az ott található információ.

Április végén ugyanis a Bors írta meg először, hogy Maloveczky Miklóssal való 14 éve tartó kapcsolata megingott, és szétköltözve próbálják menteni a menthetőt. Pár héttel később azonban Miki már úgy nyilatkozott a Borsnak, hogy Noémi­vel „lejárt az idejük”, szakítottak, és tartják is magukat a dön­téshez.

Most, jegyességük felbomlásának híre után két hónappal Gaál Noémi köszöni szépen, jól van. Úgy érzi, túl van a szakításon, ami mint kiderült, nem is annyira friss történés.

– Közhely, nem közhely, idő kell, hogy az ember feldolgozzon egy ilyen szétválást, és most már több mint fél évnél járunk, még ha a köztudatba ez sokkal később is jutott el. Nem hagytam, hogy rám telepedjen a bánat, és sokat segített, hogy olyan emberek vannak körülöttem, akikkel kiadósakat tudtam és tudok beszélgetni, nevetni. Jól vagyok, túl vagyok a szakításon, és csakis előre nézek, hátra nem – osztotta meg érzéseit lapunkkal az ATV csatorna arca, akinek hangjából abszolút derű és jókedv sugárzott. – Mondják, „Ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik”, és van benne igazság, de ahhoz az kell, hogy higgyünk. Ha szeretnénk, hogy jobb legyen, lesz is mellettünk egy olyan segítő, akár felsőbb erő, ami továbbvisz az úton, nem maradunk magunkra, és a sors mindent elrendez. Valami ilyesmi az én filozófiám.