Várkonyi Andrea: Nem hiszik el, hogy 44 vagyok - A legszebb anyuka a Bors vendége

Várkonyi Andreát arra kértük, hogy anyák napja alkalmából legyen ő a vendégfőszerkesztőnk. Az egykori híradós szívéhez közel áll a nyüzsgő szerkesztőségi hangulat, így boldogan mondott igent, s a Bors napilap munkatársaival kezdte a reggelt.

Szerkesztőségünkben sokunkat meglepett, hogy mennyire komolyan veszi a feladatát: részt vett az értekezleten, a képek válogatásában, az oldalak megtervezésében. De aztán az ebédszünetben sikerült kizökkentenünk a határozott főnök szerepéből, és interjú­alany­ként a saját életéről is mesélt.
Az anyák napja ünnepéről Andinak a saját édesanyjával való viszonya, és természetesen a kislánya, Nóri jut eszébe. 

– Bár inkább apás vagyok, azért anyuval töltöttük a több időt. Szerető, törődő, babusgató, támogató, érintő anyuka volt, sőt a mai napig az, néha még most is az ölébe ülök. Ez az emlék nagyon jó példa volt számomra, ezt igyekszem hasznosítani édesanyaként – magyarázza Andrea.  

Bár a műsorvezetőnek kiváló a kapcsolata a kislányával, vagy talán pont ezért: soha nem akart több gyermeket. 

– Már viszonylag kislánykoromban volt egy ké­pem: egy nagyon szép kislánnyal mentem kézen fogva. Érdekes mó­don sosem volt benne a képben az, hogy esetleg több gyerek vesz körül. 
Andi és a kislánya lassan egy éve kettesben él­nek, miután az édesanya és Bochkor Gábor elváltak egymástól. Az egymás iránt ér­zett tisztelet nem, de a klasszikus családszerkezet megszűnt, ami mindhármukat új élethelyzet elé állította. Andrea pszichológiát tanul, így adja magát a kérdés: mennyire képes civilként viselkedni szülőként? 

– Pszichológiai ismeretek birtokában nem egyszerű kikerülni, hogy az ember elemezze magát gyereknevelés közben, de azért törekedni kell rá – válaszolja Andrea – Én igyekszem nem minden pillanatban kontrollálni, inkább na­gyobb kérdésköröket gondolok át. Nóri most kiskamasz, szakember barátaimmal átbeszélem, hogy hogy kell a legjobban reagálni az érzelmi változásaira. A tanácsaik eléggé megleptek, annyit mondtak: a túlélésre játsszunk – neveti el magát a műsorvezetőnő. 

Nem lehet nem észrevenni, hogy Várkonyi And­reának nem csak a megjelenése káprázatos, de belülről is ragyog. Biztos van valami titkos praktikája, amit most megoszthatna a Bors olvasóival. 

– A megjelenésem persze – néz maga elé mosolyogva – sokszor téma. 44 éves vagyok, a korom miatt mostanában már sokat hallom, hogy biztos meg vagyok műtve. Nem győzöm bizonygatni, hogy egyetlen tű vagy szike nem ért még hozzám. Semmi művi nincs rajtam, egyszerűen szerencsés vagyok, ez genetika. És persze, nyilvánvalóan egyfajta érzelmi felszabadulásnak is köszönhetem, hogy formában vagyok.

– Ha az ember meghoz egy ilyen döntést, amit meghoztam, azt megelőzi egy hosszú időszak, amikor ez az érzés már a fejedben van, és attól nem vagy feltétlen jól, de amikor megléped, akkor jól leszel, ami a külsődön is nyomot hagy. Talán ez az oka annak, amit sokan úgy fogalmaznak meg, hogy sugárzom.