Nem ismerte a boldogságot Garas Dezső

Régen őrzött titok derült ki Garas Dezső életéről. A Budaörsi Latinovits Színház Szellemidézés című sorozatának legutóbbi estjén róla emlékeztek meg, többek között Sándor Pál filmrendező segítségével, aki nemcsak alkotótársa, hanem a legjobb barátja is volt a színésznek. Egy éjszakai lokálban találkoztak, a rendező akkor ajánlotta fel Gaarasnak a Régi idők focija főszerepét. Sándor Pál a kávéházi beszélgetéssorozat szerkesztőjével és műsorvezetőjével, Bognár Évával beszélgetett.

– Egyértelmű volt, hogy Dezső játssza a főszerepet. Lementem a szokásos helyre, Dezső nem ivott eleget, tehát még megvolt. Mondom neki, hogy van egy főszerep a Mándy Iván írta Régi idők focijában. Azt mondta: mit fizettek? Mondtam, 16-18 ezer forintot, akkoriban annyi volt egy főszerep. Azt mondta, ez kevés, mert ő egy hatrészes sorozatot készít a televíziónak, és daraboként hatezer forintot kap. Nem szerettem, hogy ezt csinálja velem, annyira rá gondoltam a szerepben… Egy este újra levetődtem. Duzzogva alig köszöntem, de akkor elindult felém. Volt bennem egy szorongás, lehet, részeg és megver, de leült és mosolygott. Megkérdezte, hogy megvan már a főszereplőm? Mondom, igen, Németh Feri vagy Suka. Mondta, milyen kár, mert három rész után leállították a sorozatot, és ráér – mesélte a klasszikus filmről Sándor, aki egy igazán meglepő tényt is elárult a színészlegendáról. 

– Dezső nem volt boldog, nagyon nem ismerte a boldogságot, elfojtotta magában. Nyaraltunk együtt, családdal is, de sosem láttam igazán boldognak. Olyan sikerei voltak, hogy a falat rengette, de volt benne valami, ami miatt nem volt boldogságra vágyó – mondta a rendező, hozzátéve: természetesen a családját és a barátait nagyon szerette Garas. 

Arról is szó esett, hogy a hetvenes években a színészszakmában elsőként lett szabadúszó, pedig meg kellett fizetnie a művészi szabadság árát. 

– Nagyon megijedt, hogy mit tett. Azt szoktam mondani: a leghülyébb okos és a legokosabb hülye volt. Hatalmas bölcsesség volt benne, másrészt Dezsőnek és a családjának volt egy olyan periódusa a kilencvenes években amikor nagyon szűkösen éltek. Rengeteg tingli-tangli szerepet kapott, de nem volt hajlandó vállalni.

Halálpontosan ismerte az emberi és alkotói ízlése határát, amit nem lépett át – mesélte a rendező, aki azt a meglepő tényt is elárulta, hogy szerinte barátja egy színházi előadás miatt lett beteg: a darab elképesztő fizi­kai megterhelést rótt a koroso­dó Garasra, aki lovat játszott.

Az elő­adás során gerincsérvet kapott, és a pletykák szerint a színház nem fizette a kórházi kezelését, sőt le is vette a műsorról az előadást. 

– A Legenda a lóról című vígszínházi darabba halt bele. Ott betegedett meg, és lett mindenfajta baja. A rendező rábeszélte Dezsőt, hogy játssza el. Én ezt tekintettem a színházi búcsújának.