Sári Évi: Elfogadom, ha nem születik gyerekem - interjú

Kipihente magát a Sztárban sztár óta?

Nem, azóta szinte szabadnapom sem volt. Rengeteg a színházi munkám, és a Sztárban sztár miatt megszaporodtak a fellépések. De ezt akartam. Már nem találkozom azzal a kérdéssel, hogy: juj, te énekelsz? Vagy: hogy eltűntél – miközben többet dolgoztam, mint valaha. Eddig azok hívtak, akik ismertek a színházból, egy kisebb kör. A televízió erejével nem lehet felvenni a versenyt. Többen megismertek, szívesebben hívnak, és ezt nagyon pozitívan élem meg. A show jó nagy lendületet adott a karrieremnek, de ezt még lehet mélyíteni. Az a típus vagyok, aki szereti a kihívásokat, aki szeret dolgozni.

Pénteken prózai darabban lesz premierje.

Igen, ez a Ne most, drágám!, a Madách Színház produkciója, de a RAM-ban fogjuk játszani. Nagy Sanyi és Szente Vajk a főszereplők. Sanyika pont mondta, úgy örül, ha ott vagyok, mert én vagyok a legjobb közönség. Sokszor láttam, dolgozom benne, mégis mindig végigkacagom. Eleinte különösen koncentrálnom kellett, hogy ne nevessem el magam jelenet közben. Ez a darab két óra kacagás.

A barátja megvan még?

Persze, de nem túl sokat találkozunk. Minden este előadásom vagy fellépésem van, hétvégén dupla előadások, délelőtt próbák. Reggel kilenckor elmegyek otthonról, fél tizenegyre érek haza. A barátaimtól is megkaptam: jó lenne, ha velük is foglalkoznék. A kocsiban szoktam szociális életet élni, telefonálok anyukámnak, a barátaimnak, de most szövegtanulásra használom ezt az időt is. Memorizálok, beénekelek. Vicces látvány lehetek a piros lámpánál.

Mit szól ehhez a kedvese?

Egyrészt örül neki, mert látja, hogy boldoggá tesz. Ezért dolgoztam hosszú éveken át. Még nem érett be, de jó az irány. Másrészt mondja, hogy jó lenne, ha több időt töltenék vele. A bemutató után kicsit könnyebb lesz. Nem sokkal, mert jön a Mamma Mia!-blokk, aztán a Vámpírok bálja-blokk. Imádom.

A munka van az első helyen?

Most igen. Sok évig dolgoztam ezért. Most jönnek be azok a dolgok, amikre vágytam, akkor ezt most kell csinálni. Van, amikor a szerelem, a család van előtérben, de amikor megkapod, amire vágytál, akkor azt ki kell használni. A család most nincs az első helyen.

Mintha letett volna a szerelemről…

Még mindig hiszek a szerelemben. Csak abban hiszek. Csak akkor tudok együtt lenni valakivel, ha szerelmes vagyok, ha nagyon szeretem. Egyedül is jól érzem magam, nem kell belemennem, benne maradnom olyan párkapcsolatban, amiben nincs szerelem. Csak azért, hogy ne legyek egyedül, soha nem leszek senkivel.

Nem tart attól, hogy kicsúszik az időből, hogy gyereket vállaljon?

Egy kicsit már ki is csúsztam. Van sok olyan ismerősöm, aki mióta az eszét tudja, benne van a fejében, hogy gyerekeket, nagy családot akar. Bennem ez soha nem volt. Nem ábrándoztam arról, hogy milyen lesz az esküvőm, hogy fogják hívni a gyerekemet. Mindenki életé­nek van küldetése, célja. Legyen családja, embereken, állatokon segítsen, művészettel adjon. Lehet, nekem nem az a sorsom, hogy nagy családom legyen. Nem azt mondtam, hogy nem akarok gyereket, ha lesz, jó, ha nem, azt is el tudom fogadni. Negyvenegy éves vagyok, ez az utolsó utáni pillanat, hiszen fel is kell nevelni. Vallom, hogy nem ettől lesz teljes egész valaki. Emiatt ne törjenek pálcát felettem, én sem szólok bele más életébe!