Indián nyaklánccal pecsételte meg a lánykérést Schobert Norbi

Schobert Norbi 17 évvel ezelőtt a telet választotta lánykérésre. 

– Hú, de rég volt, 2001-ben – mosolyodik el Réka, aki persze a mai napig, így 17 év elteltével is emlékszik a legapróbb részletekre. – Októberben kezdtünk el találkozgatni, november 11-én költöztem hozzá. Egyik nap hazajött két Mexikóban első este,  november 30-án megkérte a kezem, egy nem túl szokványos mondattal: elkísérem-e egy éle­ten át. Azt válaszoltam, hogy persze. Elég elszánt volt. Egy ilyen hosszú út ilyen rövid ismeretség után sok mindent eldönt. Vagy közelebb kerülsz a másikhoz, vagy elttávlodsz –mondja mosolyogva Réka. – Kiderül, hogy társad, barátod, szerelmed-e a másik. 

Másnap a maja piramisoknál vettek két indián nyakláncot, ezzel pecsételték meg az elhatározásukat. Norbinak munkaügyben haza kellett telefonálnia. Réka arra már nem emlékszik, hogy kivel beszélt, de az eredményre igen.

– Sosem felejtem el, az egyik bulvárlap címlapján voltunk: Fitneszszerelem, Schobert Norbi (31) eljegyezte Me­xikóban Rubint Ré­kát. Erre jöttünk ha­za. Az utazás megerősítette a kapcsolatunkat, nem másítottam meg a válaszom. Karácsonykor, szent­este a fenyőfán volt az ajándékom, egy pici doboz, abban volt az ő nagymamájának a gyűrűje. Azóta nem húztam le az ujjamról. Rá alig egy évre, szeptember 5-én összeházasodtunk a Dunán, az Európa ha­jón. Egy évvel ké­sőbb megszületett Lara. Azt mondom, ha valami működik, felesleges várni. A legszebben induló kapcsolatokban is adódhatnak nehézségek, véleményem szerint ez teljesen normális. A mi feladatunk olyanná tenni, hogy évtizedeken át működjön. Norbi 31 volt, én 24, amikor megismerkedtünk. Mire vártunk volna, hiszen szerettük egymást? Család mellett is lehet karriert építeni, egy kisbaba érkezése pedig csak szebbé teszi az életet. Életem legjobb döntését hoztam, amikor igent mondtam. Az első és a legfonto­sabb a családom – mondja Réka.