Bódi Margó: Negyven felett kezdett el hiányozni édesanyám - interjú

Hamarosan karácsony, ön pedig legendás szakács hírében áll. Mi az az étel, amit nem enged ki a kezéből? 

A hagyományos ételeket, mint például a töltött káposzta, vagy a halászlé, vagy egy jó pörkölt. A modernebb, kísérletezőbb jellegű fogásokat már a menyeim csinálják. A legszentebb ünnep számomra, van egy aranyszabály a családunkban: bárhol is éljünk az országban vagy a világban, a szenteste a családé, mindenkinek haza kell térnie. 

Milyen tradicionális roma szokásokkal várják a karácsonyt? 

Nálunk mindig a legfiatalabb kezdi meglátogatni a másikat, így a kisebbik fiunk megy a nagyobbikhoz. Ott ünnepelnek egy kicsit, majd együtt érkeznek hozzánk és lovári szokáshoz méltóan jó hangosan köszöntik a karácsonyt. Szenteste körülbelül tízen üljük körül az asztalt, karácsonykor azonban ötvenen is lehetünk. Hatalmas munka, csak a pörkölt öt kiló marhából készül. Fontos, hogy gyertyát nem rakunk az asztalra. Mi, asszonyok vizet töltünk egy vödörbe és fellocsoljuk vele a kertben a földet. Ezzel emlékezünk a halottainkra, például szeretett édesanyámra. 

Kilencévesen veszítette el őt, de érdekes módon akkor nem érezte a hiányát. 

Édesapám Pesten dolgozott és egy munkásászállón élt, ritkán láttuk. Mi hatan voltunk testvérek, magunkra maradtunk, a nagyobbak nevelték a kisebbeket. Érdekes módon negyven felett kezdett hiányozni, amikor megszülettek az unokáim, szerettem volna megosztani vele az élményt, a tapasztala­tai­mat. Lélekben velem van, akkor azonban, majd’ harminc évvel a halála után, elviselhetetlen volt a hiánya. 

Milyen volt a karácsony nélküle gyermekként? 

Elképesztően szegények voltunk, sokszor a finom falatokra is alig telt. Kevés szaloncukrunk volt, így az összegyűjtött fényes csokipapír­jainkba krumplit csomagoltunk, hogy azt higgyék a szomszédok, tele van a fenyőfánk szaloncukorral. Hála a kitartásunknak és a jó istennek, ilyen bajaink már nincsenek, a testvéreim is tisztességesen élnek, de nem felejtettük el Gusztival, honnan jöttünk. A rászorulókon mindig segítünk. A szomszédban van egy család, az asszony nagyon beteg és a férjnek is akadnak gondjai. Ünnepekkor mindig csomagolok nekik ételt és a kapujukra akasztom, szeretném, hogy ők is boldogabban töltsék ezeket a napokat. 

Hamarosan érkezik az ötödik unoka, de akkor önök nem lesznek itthon. 

Bizony, a szokásos thaiföldi utunkra megyünk Gusztival január és március között. Mindkettőnk egészségének jót tesz, Guszti cukra és szíve teljesen kicserélődik a tengeri levegő, a meleg pára és a pihenés hatására. Egy szerény kis házat bérelünk ki, sok helyi különlegességet kóstolunk, de egy kis hazai kolbászt is viszünk magunkkal, ha azt kívánnánk. 

Mi a helyzet önnel? Korábbi agyi infarktusa után hogy szolgál az egész­sége? 

Köszönöm, nagyon jól. Fél­évente  járok kontrollra és in­fú­ziós kezelésre, ami fontos, de ezt leszámítva szerencsére jók az eredményeim. Sok koncert vár az ünnepek alatt, a tévéműsoraink mellett a Nőkomment című talk-show-ban is megjelenek.