Somló Tamás özvegye is gyászolja Orbán Józsit

Üresen áll az a házrész, amely Orbán Józsi, a 100 Folk Celsius zenekar népszerű zenészének volt az otthona élete utolsó szakaszában. Már nem poénkodik, nem nevet, a síri csendben a szomorúság szinte kézzel tapintható. 

– Ülök, nézek magam elé, és nem tudom felfogni, hogy nincs már vele dolgom, nincs mit csinálnom. Talán ez a legrosszabb – mondogatja barátainak, Józsi „őrangyala”, Linda, az az asszony, aki egy saját házrészt építtetett a barátjának azért, hogy ne kelljen idegenek kö­zött, egy rideg elfekvő osztályon végeznie az énekes-zeneszer­zőnek. 

Orbán Józsi nagyon beteg volt, állítólag az utolsó egy évben már több áttét is megjelent a tüdőrák mellett, az orvosok nem tudtak segíteni rajta. A végső fázisban Józsi azonban már nem félt. 

– Tisztában volt vele, hogy mi történik, pontosan tudta, hogy még mennyi van hátra – mondja a Borsnak az egyik barátja. – De nem láttam rajta, hogy pánikban lenne, nem kezdett el olyan dolgokat csinálni például, amit előtte sosem, vagyis nem volt ba­kancslistája, hiszen az életében mindent megtett, amihez csak kedve volt. – Szabad volt, mint a madár, nem volt családja, imádták a nők, és persze ő is a nő­ket, utazott, zenélt, bulizott, ne­vetett. A világ legnagyobb bohémja, szinte mindvégig boldog ember volt. 

Persze a mosolygós muzsikusnak is kijutott a bajból, az élet elkerülhetetlen terheiből, de azt mondogatta, nem akar senkit terhelni a gondjaival, ezért azokat megtartja magának. Az édesanyja 2012-ben halt meg, rákos volt, sokat szenvedett. Fia ekkor összetört, de igyekezett ezt sem mutatni másoknak, csöndesen, magában gyászolt. Alig néhány évvel később újabb tragédiával kellett szembenéznie, meghalt a lánytestvére, akivel szintén a gyilkos kór végzett. 

– Már akkor azt mondta, hogy ha meghal, szeretne a családja mellett, a szülőfalujában örök nyugalomra lelni, ha eljön az ideje – meséli a barát. – Ezért nem is kérdés, hogy ott temetik majd el. 

A Bors megkereste a pinkamindszenti önkormányzatot, ahol a zenész temetéséről érdek­lődtünk. 

– A temetkezési vállalkozó már jelentkezett, biztosra mondhatom, hogy itt helyezik örök nyugalomra – tájékoztatja lapunkat a hivatal egyik munkatársa. – Az időpontról azonban még nem tudunk semmit, az a későbbiekben derül ki. Az édesanyja mellé temetik, nagyon szerették egymást – mondja a hölgy, majd hozzáteszi: – Mindenki nagyon szerette itt Józsit. A falunk büszke volt a karrierjére, amíg élt az anyukája, gyakran járt ide. Az utóbbi időben azonban nem jött…

Orbán József baráti társaságának egyik tagja pontosan tudja, mi az a gyász, hogy milyen érzés egy mindenki által szeretett férfit elveszíteni. Ő Somló Tamás özvegye, Gyöngyvér. 

– A szerettei nem kérnek tőlem tanácsot, nem is tudnék adni. Úgy látom, hogy az is elég, ha csak meghallgatom őket – mondja a Borsnak az özvegy. – Tudom, mit éreznek, tudom, milyen, amikor felkelsz reggel, és nincs tennivalód a szeretted körül. És csend van. Hiába mondja bárki, hogy „de hát, tudtátok, hogy ez lesz, fel lehetett rá készülni”, nem, nem lehet ilyen veszteségre felkészülni. Senki sem tud. Én sokáig, talán hónapokig azt mondogattam magamnak, hogy Tomi elutazott, majd jön haza.