Fiára bízza borászatát Szörényi Levente

Visszavonul az aktív zenéléstől, és a bácshegyi borászat ügyes-bajos teendőit is áthárítja Örs fiára Szörényi Levente. A Kossuth- és Erkel-díjas zenészlegenda a február 16-ai Papp László Budapest Sportaréna-beli Fonográf-koncert után szekrénybe csukja hangszereit, s bár a teljes visszavonulásnak rajongói egyáltalán nem örülnek, ő mégis csupa mosoly, és nyugalom, hiszen így imádott unokáival foglalkozhat még többet, és több időt szentelhet nagy vállalkozásának is. A legendás Illés alapítótagja és a Fonográf egykori zenekarvezetője a Visegrádi-hegység talán legszebb helyén végez ásatásokat barátai­val, a szentendrei múzeum szakembereivel. Ősi hun temetkezési helyet sejtenek a római korban kifaragott, és többször visszatöltött sziklarétegek alatt.

– Több mint 15 éve végzünk ásatásokat a Pilisben, a munka a vége felé jár. Jövőre kiderülhet, miért dolgoztunk ennyit – mondta a Borsnak a Fonográf frontembere. Amit viszont már most tudni lehet, a Szörényi-borok hírét fia viszi tovább. Szörényi Levente eleinte nem vitte versenyekre a szőlőjében termelt borokat, majd végül – ő azt mondja – unszolásra benevezte azokat egy-egy se­regszemlére. Boraival több arany- és ezüstérmet nyert szakmai találkozókon, de mindezek ellenére hobbiborásznak tartja magát. A tavalyi borokhoz már fia, Örs tervezett címkéket.

– A fiamra hagyom a borászatot, nekem ehhez hosszú távon már csökkenô energiával kell számolnom – vallotta be Szörényi a búcsúkoncertre való készülés közben. – Örs nagyon szeret ezzel fog­lalkozni, és folytatja. Egyébként az ismerőseim, vagy bárki, aki eddig megkóstolta a borainkat, azt mondta, hogy kitűnő. Nem vagyok egy vetélkedő típus, de begyűjtöttünk jó néhány érmet. Mindet, amit csak lehetett. Most azon fáradozunk, hogy forgalmazni tudjuk a borokat. Ezt szeretné most a fiam intézményessé tenni, hogy lehessen Szörényi-bort kapni, eddig ugyanis csak ajándékként terjeszthettük. Most végre úgy néz ki, segítőkre találtunk, így talán hamarabb sikerül átvágni magunkat az adminisztratív akadályokon. Én építettem a birtokot, telepítettem a szőlőt, nagyon sokat dolgoztam vele, de eztán Örs veszi át ezek intézését.

Szörényi háttérbe vonulásának talán csak két leányunokája örül, akik ezután még többet kapnak a nagypapából. Szellő és Villő születésük pillanatában elrabolták a zenész szívét, de a kérdésre, hogy vajon lesz-e még fiúunoka is, elbizonytalanodik.

– Szerintem nem vállalnak többet – véli Szörényi. – Szellő is már későn jött, ő tizenkét éves, Villő Bíborka pedig az ötödik évében van. Nemrég belegondoltam, mekkora boldogság, amit egy unoka tud adni. Nem is hittem volna annak idején. A saját gyerek teljesen más történet, mert akkor az ember még aktív, sok a munkája, nem tud annyit velük lenni. De amikor már unoka van, kicsit jobban el tudjuk engedni magunkat, hiszen az életünk már egyenesbe került. Rengeteg örömöt tudnak okozni. Nem beszélve arról a sugárzásról, amit az ember akkor kap, amikor magához öleli őket. Olyanok, mint egy kis akkumulátor, feltöltenek engem a meleg­ségükkel.