Ferikének hívja pacemakerét Boros Lajos

Csakis rajongónak adná el, ezért a Bumeráng Facebook-oldalára tett ki egy fotót eladó autójáról Boros Lajos.

– Lassan feladtam a vezetést, mert voltak szédüléses rosszulléteim. A magyarok érdeke, hogy ne vezessek – neveti el magát Lajos. – Tömegközlekedem, majd minden metróellenőrt a keresztnevéről ismerek. A nők mindig elkérik a jegyem, ami megtisztelő. Mint utólag kiderült, a Merciben elég nagyképűen néztem ki, de az azért volt, hogy ne rontsam a kollégák renoméját. A kocsimnak komoly lelke van, és jelentős eszmei értéke. Irigylésre méltóvá teszi a gazdáját, mint egy erős barát.

Lajos január végén került kórházba, gyakori szédülés miatt. A kardiológián kiderült rosszulléteinek oka.

– Képes voltam negyvenes pulzussal létezni. Nem jutott elég vér az agyamba, attól szédültem, egyszer el is estem. Kaptam egy pacemakert, ha le­esik a pulzusom, akkor üzen a szívemnek, hogy szaporábban. Egy hete kaptam, tegnapelőtt mentünk először sétálni az utcára. Ferikének hívom, gyűjti rólam az adatokat, a kis rohadt besúgó. Ha elmegyünk kontrollra, mindig kiderül a pulzusszámom. Jól dolgozik, de pletykás.

Az, hogy a szívritmusszabályzó jól működik, még nem azt jelen­ti, hogy Lajos megúszta a szívműtétet.

– Minden a cukorbajjal kezdődött. Az ínyem vérellátása elromlott, meglazultak a fogaim, nem tudtam rendesen rágni, fogytam nyolc kilót. Azt mondta Merkely professzor, hogy három hónap alatt öt kilót kell hízzak. Nem szívbillentyűcserém lesz, hanem re­parálás. Két dolgot szerettem, a vizsgálatokat, amikor leszedáltak. Az óriási! És azt, amikor a kigyúrt, kopasz ápolómmal mi voltunk a kórház rémei. A Szent Imrében vidámparkosat játszottunk a ke­re­kesszékkel. Hetven évig minden kiválóan működött, ezért most nem vagyok a szervezetemre megsértődve. A műtét után olyan leszek, mint egy Trabant, Alfa Romeo motorral. Ronda karosszéria, de baromi erős szív.