Egy órát alszik éjjelente Stohl

Rengeteget forgat, de ilyen nagy költségvetésű filmben még nem szerepelt. Mennyiben volt más a munka?

Egy színész számára a költségvetés nagysága maximum a büfé minőségén vagy a kialkudott gázsiján mérhető le. De általában a filmkészítés alapjait mindig megteremti a produkció, beszerzik a legjobb kamerákat, a legprofibb lámpákat.

Wizy, a Pappa Pia mindent bekebelező, gátlástalan vállalkozója mennyire állt közel önhöz?

Rosszfiút mindig nagyon jó játszani, Wizy ráadásul eléggé el is van rajzolva. A nehézség az volt benne, hogy ne legyen önmaga karikatúrája, legyen valamilyen emberi oldala is, hogy el lehessen hinni, ilyen férfi van. Márpedig van, én is ismerek.

Tavaly nyáron forgatták a Pappa Piát, egy időben a Válótársakkal. Mennyire volt nehéz összeegyeztetni a kettőt?

Nem a színész, hanem a gyártás egyeztet, a színész ebből jó esetben nem lát semmit. Szinte felüdülés volt ide jönni. A Válótársak forgatása olyan megfeszített tempóban folyt és folyik most is, hogy ide jártam pihenni. Egy sorozat forgatásán tizenkét óra alatt fel kell vennünk tíz-tizenkét perc hasznos anyagot, egy film készítésekor ugyanez két-három perc.

Most, egy évvel később, a sorozat mellett ráadásul van a rádió is. Mennyire zsúfoltak a napjai?

Ötkor kelek, 6–10-ig rádiózom, fél 11-től 3-ig próbálom Alföldi Róbert rendezésében a Hegedűs a háztetőnt, és délután 4-től hajnali 4-ig forgatom a Válótársakat. Forgatási szünetben szoktam aludni.

Egy színész életét ennél sokkal bohémabbnak gondolná az ember.

Volt nekem is bohém az éle­tem… De most a munka teszi ki a napjaimat, egy szigorú rendszerben élek. Se időm, se energiám a bo­hémságra. Ez egyfelől tudatos döntés eredménye is, másrészt egy színész ma Magyarországon nem mondhatja munkára azt, hogy nem vállalja. De jó lenne végre azt elérni, hogy legalább a hétvégéim szabadok legyenek, de erre most még nincs lehetőségem. A Vígszínháznál a szerződésem miatti kötelezettségektől ugyan sikerült megválnom, de végül ott is lesz az évadban több új bemutatóm.

Nem fél, hogy elfárad, kiég?

Nem. A rendszer és a napirend nagyon jó dolog. Márciusban kezdtük a rádiót, már kezdek belerázódni. Ti­zenöt-húsz évvel ezelőtt még biztos nem lettem volna képes és alkalmas egy ilyen kötött rendszer szerint élni, de gondolom, fejlődtem. Nem én vagyok fantasztikus, belekényszerültem. Ki mondana ezekre a munkákra nemet? Anyagilag is érdemes sokat dolgozni persze. Sosem tudtam spórolni, remélem, most menni fog.

Korábban, az ötvenedik születésnapja környékén nyilatkozott „életközepi válságról”. Ennek is köze van a mostani túlhajszoltsághoz?

Már akkor tudtam, hogy ez lesz. Ez maga a változás, amiről beszéltem. Most teljesen más életet élek, mint korábban. Majd az élet eldönti, hogy ez jó vagy sem. Az az élet furamód fárasztóbb volt, mint a mostani.