Levente Péter kocsmában lett Móka Miki

Ha azt mondjuk, Móka Miki, az idősebb generáció tagjai gondolkodás nélkül rávágják: Levente Péter, és talán még a legendás búcsúszöveg is az eszükbe jut: „Véget ért a móka mára, zárul Miki mókatára...” Ötvenkét évvel ezelőtt indult hódító útjára a Magyar Televízió Zsebtévé című sorozata Mikivel és Hakapeszi Makival, hogy egy év után heti sorozat váljék belőle. A szereplők játékos-mesés jelenetek segítségével tanították a gyerekeket az alapvető társadalmi és viselkedési szabályokra, mondhatni, az életre. Levente Péter egy csapásra óriási népszerűségre tett szert, de hogyan lett az ország Móka Mikije? 

Nem volt egyszerű dolga, miután édesapja forradalmárként börtönben ült, és ezt az ő kartonjára vastag, fekete betűkkel fel is vésték. Érettségi után emiatt nem vették fel a Színművészeti Főiskolára, de nagy szerencséjére szerződtették az Állami Bábszínházhoz, melynek a színészképző stúdiójába is bejutott. 1961-et írtunk ekkor.

– Négy éve voltam a Bábszínházban, amikor táviratot kaptam, hogy várnak a Magyar Televízió épületébe. Ott azonban közölték, ez tévedés. Bánatomban leültem a büfében, ahol volt néhány báb az asztalon. Bábozni kezdtem – kezdi Levente Péter, a többi pedig már történelem: a bábozó fiatalra felfigyelt egy rendezőasszisztens, és még aznap délutánra leszervezett neki egy találkozót a televízió D próbatermébe, ahol egy új műsor szereplőit válogatták.

Péter két órával a megbeszélt időpont előtt érkezett, és az üres teremben játszani kezdett a damilokon lógó-libegő majomfigurával, Hakapeszi Makival. Hirtelen megjelent mögötte Szabó Attila rendező, és szerepet ajánlott neki.

– Nem tudok marionettezni, tiltakoztam. Maga élő szerepet fog játszani, mondta erre, Hakapeszi Makit Kemény Henrik mozgatja. Én ezt nem vállalhatom, nagyon kezdő színész vagyok – hebegtem. 

Szabó Attilát nem lehetett eltéríteni, beszélgetésre invitálta Pétert.

– Minden kocsmában, vendéglőben, kávéházban megittunk valamit. Mire az út végére értünk, igent mondtam. Szabó Attila zsebében volt egy felkérő, ott helyben aláíratta velem.

Tizenöt év telt el, aztán 1980-ban bezárult a mókatár. Miért?

– Becsületből mondtam le Móka Mikiről, mert a későbbi rendezővel sok mindenben nem értettem egyet. Úgy éreztem, ez a színvonal rovására megy, nekem így kötelességem volt abbahagyni. Móka Miki az én diplomám, az összes többi a napi PhD-m – mondja derűsen a művész.